Az miért nagyobb teljesítmény, hogy valaki 9 hónap alatt kihord egy gyereket annál, mint hogy valaki ez idő alatt megkeresi a betevőt?

Ne etessétek a trollt!

Amúgy arra kíváncsi lennék, kérdező, hogy anyukáddal milyen a viszonyod? van rá egy tippem, hogy rosszban vagytok.

Mert egyik sincs a masik nelkul, kolcsonosen szuksegunk van egymasra!

Igaz a mai vilag nagyon korcs feminista (ezt nokent irom) , te meg fix hogy meg szuz.

Szerintem tagadhatatlan, hogy a nők nagyobb szerepet kapnak a gyermekvállalásban, a férfiakról pedig már-már szégyenteljesen kevés szó esik, pedig azért normál férfinak, apának jár a köszönet.

Nőként a női oldalt látom. Többet kerestem a férjemnél, két helyen dolgoztam, a 8. hónap végéig toltam és imádtam a munkámat. Sírva jöttem haza az utolsó munkanapomon. Én vagyok az, aki akkor már nem tudott hogy ülni/állni, akinek teljesen máshol járt már olykor a terhes agya, én feküdtem kórházba, én szültem, én viseltem el a kórházi körülményeket a síró csecsemőnkkel a karomban. Én voltam/vagyok vele otthon, az enyém a felelősség legjava. Baromi jól kerestem, jó táppénzt kaptam az utolsó hónapban és marha jó volt a CSED-em is. A férjem dolgozik, mert ez az élet rendje, nem azért, mert el kellett engem/minket tartania, sőt. A CSED-em cirka duplája volt az ő bérének és ő sem keres keveset. :D Ennek ellenére sosem volt ez téma, vagy probléma. Szeretjük egymást, jól élünk, a bevételünket közösnek érezzük, ezen a ponton már nem számít. DE!

Azt el kell ismerni, hogy kemény dió lehet egy-egy nem alvós éjszaka után bemenni dolgozni és ott jól teljesíteni. Kemény lehet utána hazajönni és nem pihenni, mert az asszony elvárja (jogosan), hogy egy pici terhet levegyen a férje a válláról. Kemény lehet elviselni a hormonmámoros, egyszer zokogó, majd 2 perc múlva örömködő feleségét, aki lehet hogy éppen árnyéka sem a régi önmagának. A férfi élete is megváltozik és ez méltatlanul kevés szót kap. Ettől még azt gondolom, hogy az oroszlán szerep az anyáé és ezt minden valamirevaló férfi is így gondolja.