Mindig a munkamániás férfiakat fogom ki. Van egyáltalán olyan férfi, aki nem munkamániás?

Nem arra gondolok, hogy egész nap feküdjön az ágyban és a kislába ujját se mozgassa, de mindkét eddigi barátom munkamániás (volt). Az első mondjuk vállalkozott, aztán neki 24/7 mennie kellett, ha hívta az ügyfél (SOS szolgáltatást végzett), konkrétan normálisan nyaralni sem tudtunk menni, akkor is dolgozott, meg 5 napnál hosszabb időre sem akart menni, mert kiesik a munka. Hétvégén sem töltöttünk el együtt 2 napot, mert egyik nap is dolgozott. Közvetetten, de kvázi emiatt szakítottunk.

Na a jelenlegi barátom teljesen más volt. Mikor megismerkedtem vele, ő eleve részmunkaidőben dolgozott. Aztán februárban elment főállásba, de szerintem picit túlzásba viszi. Én meg vagyok róla győződve, hogy ki van használva. A közvetlen kollegája (akivel elvileg felosztják a munkát) szrik bele mindenbe, lóg állandóan, és kb a barátom dolgozik helyette is. És ez őt nem is zavarja... állandóan ugráltatják. Hétvégén is sokszor van munka szombatonként, most pl az elmúlt 3 hét úgy jött ki, hogy minden héten 6 napot dolgozott, napi legalább 8 órában, de heti 2-3x azért becsúszik neki a 10 órázás is. Sokszor el tudna jönni egyébként hamarabb, de pl tegnap is este fél 9-ig bent maradt este. Nem élünk együtt, szóval nem hozzám jött volna, hanem haza a családjához. Volt egy megbeszélésük este 7-től(ami minden héten van kedd esténként, sport területről van egyébként szó), azonban ennek csak az első 15 percében kell ott lennie, 1-2 dolgot megbeszélni az edzőkkel, a megbeszélés további részéről eljöhet. De tegnap bent maradt fél9-ig. Kérdeztem, hogyhogy nem jött el korábban, hát 3 napja nem volt otthon (vasárnap is dolgozott, aztán este itt aludt, hétfőn 11-re ért haza, mert fél7-ig dolgozott, utána még edzeni is ment) és tegnap is fél 10-re. Mondta, hogy minek menjen haza, ha úgysincs semmi dolga otthon. Kérdeztem, hogy hát a családod már 3 napja nem láttad, miközben otthon élsz és hétvégén is dolgozol, hétfőn is 10 órát dolgoztál, kedden is, gondoltam, ha teheted, legalább hazamész, amint van rá lehetőség..

Őszintén engem elbizonytalanít abban, hogy együtt szeretnék-e élni ilyen emberrel. Nekem fontos az együtt töltött idő, és pl engem zavarna, ha a párommal együtt élek, de zsinórban napokig alig látnám, csak aludni járna haza... és ez megy már február óta. Rengeteget dolgozik, a közvetlen kollegája helyett is, meg sokszor beszélgetni maradnak bent... ami tök jó, hogy ilyen jó a kapcsolata a kollegákkal, de mintha minden háttéerbe szorulna a munkahelye mögé. Állandóan fáradt, ha együtt vagyunk, a szexuális életünk sem olyan (másfél éve vagyunk együtt), bealszik kb szex helyett... szóval így a kapcsolaton is érzem, hogy tizedannyi energiát rak bele, de ez nem csak a kapcsolatra igaz, hanem minden másra, a családjára stb. Volt, hogy már az anyja is bezsólt neki, hogyha csak a szennyest hazahozni jár haza, akkor el is költözhet (házi munkában sem segít be otthon semmit, hisz otthon sincs, főznek rá, mosnak rá).

Őszintén ezek nekem eléggé intő jelek. Egyszer megszívtam már ilyen munkamániás férfival, és megint azt érzem, hogy bevonzottam egy ilyet, én pedig nem vagyok abban biztos, hogy nekem az együttélés arról akarnám, hogy szóljn, ha én főzök, mosok, takarítok, és akkor a párom este 8-ra esik haza minden nap... meg hétvégén is 1 napot elvan. Ráadásul a túlórát sem fizetik.. Annyira sajnálom egyébként, mert egy csupa szÍv lélek, nagyon jólelkű, meg rengeteg rengeteg pozitív tulajdonsága van, de ez az egy dolog egyszerűen nálam kiveri a biztosítékot... lehet azért is van ez, mert nálunk apukám is munkamániás volt (programozó), és egyáltalán nem törődött velem, dolgozott esténként, hétvégén, állandóan a laptop előtt ült, és emlékszem, ez már kicsiként is zavart sokszor, hogy apával nem lehetett játszani.

Gondolkodom, hogy szakítani kéne vele... de ekkor meg jönnek sorban a sok pozitív gondolatok... hogy azért van jó oldala is. De félek, nem lennék boldog vele, pláne ha összeköltözünk.

Nekem is fontos egyébként a karrier, van egyetemi végzettségem is, most csinálom pénteki levelezőn a mesterképzést is. Volt 2 munkahelyem is, és kb ugyanannyit kerestünk, sőt én mégmost is részmunkaidővel (32 órával) keresek majdnem annyit, mint ő. Nekem is fontos a pénz, a karrier, ezért is tanulok tovább, meg a munkahelyen is azért beletszek azt, ami tudom, hogy előre visz. Én is jóban vagyok a kollegáimmal, én is szeretek bejárni a munkahelyemre, de valahogy nálam a 8 óra az 8 óra... mondjuk nálunk eleve projekt alapú munkavégzés van, tehát kvázi magamnak jobban be tudom osztani az időt, ebben más. De én mindig el tudok jönni 5 körül, de legkésőbb 6-kor. Nincsenek ilyen 10-12 órás munkák. Előző munkahelyemről egyébként pont emiatt jöttem el, mert ott elvárták a 10-12 órás munkanapokat, és a végére semmi időm nem maradt, se magamra, se másra, állandóan kimerült voltam. Fel is mondtam és kerestem valami élhetőbb munkahelyet. DE a barátomat nem zavarja.. nyilván meggyőzni nem fogom tudi, sem megváltoztatni, csak akkor fog változni, ha belátja, hogy ez így nem jó... de valószínűleg neki ez kell, én pedig szomorú vagyok, mert tele vagyok kétségekkel, hogy én ilyen párral akarok-e majd összeköltözni...

Köszi annak, aki elolvasta, elég hosszú lett.

Mindketten 25 évesek vagyunk.