Meddig kellene ezt hagynom? Vagy el kellene már engednem?

Nagyjából 6 hónapja vagyunk együtt a párommal, de nem egy egyszerű ez az egész kapcsolat. Neki van 2 lánya. A nagyobbik 10 éves a kissebbik 6, a volt neje 3 éve meghalt. A gyerekek vele laknak, sokszor vannak a párom szüleinél. Az hagyján, hogy az szülei és a családja nem szeretnek. Nem mondják, de hát lehet látni és érezni. A lakásba igazából minden ugyan úgy van ahogy a neje hagyta. De komolyan egy pólót nem tudok ott hagyni mert a székrenybe benne vannak a ruhái. A gyerekek állandóan az apjukon lógnak. Komolyan ha nem a párom szüleinél vannak, akkor 2 mondatot nem tudunk váltani. A párom még nem szól rájuk, hogy maradjanak már csöndbe mert beszélhetnénk, vagy hogy mondjuk egész nap a mese megy és azt kell hallgatni. Nyáron mondtam, hogy olyan jó lenne elmenni egy pár napra kikapcsolódni, pihenni. Mondta, hogy jó fogalaljam le a szállást és menjünk. Lefoglaltam minden jó. Majd hát jól össze veszett velem, hogy hogy gondoltam hogy ő elmegy nyaralni 5 napra a gyerekei nélkül. Amúgy jó a kapcsolatunk, megvagyunk de hát ez így iszonyatosan nehéz. A gyerekei állnak az első 10 helyen aztán max utána én. Mindig a nejét kell nézni, mindig valaki felhozza. A nagyobbik gyerek néha már mintha direkt csinálná, hogy nézi a telefonon a régi képeket és mutatja az apjának a közös képeket, hogy nézd apa milyen jó volt itt anyával és, hogy szeretettel egymást.

Már néha próbáltam óvatosan felhozni, hogy ezek nekem rosszul esnek. Én vagyok a párja, engem szeret és ne a múltba éljenek már ennyire.