Mit tegyek, ha szeretnék kilépni a jelenlegi kapcsolatomból, de olyan sok éve tart már a lelki terror, hogy teljesen meg vagyok bénulva?

Mégis mit csinál meg most helyetted a férjed, amit te nem tudnál? Próbáld meg racionalizálni a szorongásodat. Ha nem vagy mittudomén mozgássérült és mint írod anyagilag le tudsz róla válni, akkor mégis mitől félsz? "Félek, mi lesz ha, ..." Mivel folytatnád ezt a mondatot? Írd le és rá fogsz jönni valószínűleg, hogy irracionális a félelmed.

Én is két gyerekkel váltam (bár megcsalás miatt) és be voltam tojva a felelősségtől. Erre nem történt az ég egy adta világon semmi. Nem csapott agyon egy mérges villám se, hogy hogy merészeltem ilyen "trendi" lenni. Annyi volt a változás, hogy nem szólt bele onnantól még valaki, hogy mindent rosszul csinálok. Ha valamit tényleg elfelejtettem, összekevertem, elbénáztam, vagy épp beteg lettem, hát akkor persze így jártunk, de soha nem volt nagy gáz, tök jól kialakult egy új napirend és sokkal nagyobb nyugi van, mint amikor hiába próbáltam megfelelni. Plusz kéthetente hétvégén holiday, találkozom a barátaimmal, addig alszom, amíg akarok és lett pár udvarlóm is, csak győzzek válogatni :D Az apjuk meg attól még az apjuk maradt, ha mittudomén ma meghalnék vagy kirúgnak és nem tudom őket etetni (mert ugye miken agyal az ember lánya), akkor ugyanúgy megkapja őket, mint házason. Egyébként még jobb apa is lett - hiszen kevésbé stresszes ugye rákészülni egy-egy hétvégére és aztán kipihenni... Mint amikor minden este ment rinya, hogy miért nincs tökéletes rend és csönd és nyugalom. Most meg nagyon büszkén készül mindig és nem menekül előlük, hanem várja őket.

Nem azt mondom, mindenképp válj, mert nem ismerem a helyzeted. De az önsajnálatba és önostorozásba menekülés az biztos nem vezet sehova csak valami pszichoszomatikus betegségekkel fogsz majd szabadságot kivenni.