Volt olyan hogy képtelen voltál elmondani a párodnak hogy mit gondolsz kettőtökről?

Felnőtt emberként megtisztelhetnéd annyival hogy őszinte vagy.

Most szólok hogy te vagy a hibás ha nem veszi a lapot.

3. Vállald szépen a felelősséget.

Ha tudod hogy nem fog működni akkor igenis szakíts.

Ha meg ne ilyen durva a szitu, akkor meg nem értem?

Óvodás vagy hogy nem mersz szólni? Vagy mi?

Ez sok esetben olyan konfliktuskerülő személyiségeknél szokott előfordulni, akik félnek a "nyers" közlés következményeitől.

Ennek sok oka lehet. Általában lelki hátterű. Lehet, hogy gyerekkorból hozott dolog áll a háttérben, lehet, hogy valaki annyira túlterhelt más okok miatt lelkileg, hogy ez picit önvédelem (hogy ne vegyen a nyakába még egy szakítást is).

Ez, amit teszel nem elítélendő, mert senki nem tudja (remélhetőleg Te igen), hogy mi miatt vársz ki ezzel.

De mindenképpen át kell lépned az árnyékodon, mert ez sem neked, sem a párodnak nem jó. Ülj le vele, kezdj bele és onnan már úgymond ugysincs visszaút. Aztán kiderül mi lesz belőle. Ha szakítás, akkor azt is meg kell élni, tanulni belőle és menni tovább az utadon. Inkább most, mint még pár év időhúzás, ami a pároddal szemben sem fair, főleg ha ő szeret és esze ágában sincs elhagyni vagy kilépni mellőled.

Nekem nem teljesen világos a kérdés sry.

Félsz, hogy megbántod? Vagy nem tudod szavakba önteni az érzéseid, mert mondjuk tudod, hogy akárhogy magyarázod úgysem érzi át? Mert szerintem nem mindegy.