Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miből tudod, hogy valaki az igazi vagy sem?
Sziasztok.
Mostanában sokat gondolkodom ezen. 28 éves nő vagyok, és van egy 5 éves párkapcsolatom. Előtte nem igazán volt senki komoly, így nem nagyon van viszonyítási alapom. Nagyon szeretem, de úgy érzem egy idő után ez nem elég.
Jövőképünk nagyjából egy, egy a munkánk, abból szeretnénk megélni, szeretnénk majd házat, családot.
Viszont az elmúlt években volt nem kevés nagy vitánk, amiket nem nagyon tudtam magamban rendezni, ő pedig már nem is nagyon emlékszik rájuk. Ha megharagszik rám, van hogy napokig hozzám sem ér, amit nehezen tolerálok. Sokszor próbál irányítani és úgy érzem az én hangom kevesebbet ér ebben a kapcsolatban. Ellenben érzem és ki is mutatja, hogy szeret, szeret mellettem lenni, szereti ha együtt megyünk valahova, szeret úgy döntéseket hozni, hogy az nekem is jó legyen. Viszont itt kontra érv, hogy nem nagyon kéri ki a véleményem, és nem nagyon mondja el a fontos történéseket, míg én igyekszem mindenről beszámolni neki. Ha szeretnék valamit, azt megszerzi, elintézi, ha a családomnak kellett segítség, mindig jött.
Volt mélypontja a kapcsolatunknak amikor úgy éreztem vége, és nagyon fájt, akkor úgy éreztem bármit megtennék. De amikor kibékültünk és minden jó lett, megint elgondolkoztam, hogy egyenrangúnak tart-e vagy sem, szeret-e igazán vagy sem. Vajon én csak olyan vagyok-e számára akivel elvan addig, amíg nem jön számára az igazi?
Ti miből tudtátok, hogy aki mellettetek van az igazi?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Szinte ugyanazt tudnám leírni, mint a 7-es válaszadó.
Egyszerűen érezni fogod, nem lesznek Benned kételyek és kétségek, fel sem merül majd ez a kérdés, mert ezt érzi és tudja az ember.
Amikor nekem is ezt mondták, jót nevettem, hogy "Na, persze!".
De tényleg így lett.
Nincsenek ki nem mondott, szégyellt mondatok a másik előtt, minden természetesnek tűnik mellette, legyen akármilyen kellemetlenség (betegség, wc-zés, szülés, stb.), soha nem kellett szoronganom azon, mint az előző kapcsolataimban, hogy majd a másik mit szól. Sokat nevetünk együtt, számíthatunk bármikor egymásra, kimutatjuk az egymás felé érzett szerelmünket apró érintésekkel, puszival, mosollyal. Ha nem együtt ébredünk/fekszünk, mindig vár egy cetli az asztalon egy szendviccsel és kávéval, a legrosszabb passzban is elvisel, mindig meghallgat és támogat és viszont. Szinte befejezzük egymás gondolatait. Kiveszi a részét a háztartásban, gyereknevelésben, szülők ápolásában, bármely más kötelességben. Rendkívül figyelmes velem mind a mai napig és én is nagyon igyekszem.
Nagyon szeretek vele beszélgetni vagy csak úgy együtt lenni (régi kapcsolataimban soha nem tudtam "csak úgy" együtt lenni a másikkal, mert valami mindig hiányzott). Egyikünk sem volt az a nagy házasság párti, mégis természetes volt az eljegyzés és a házasság mindkettőnk részéről, mert szerettük volna összekötni az életünk egymással.
Hamarosan kirepül a fiúnk, már tervezgetjük, hová is fogunk utazni, mit fogunk újra csak kettesben csinálni.
Középiskolás korunk óta ismerjük egymást és barátként nagyon sokáig ott voltunk egymásnak, mindig azt beszéltük, hogy a megfelelő időben mi egy pár leszünk és tényleg így lett, 25 évesen jöttünk össze.
Annyi mindent tudnék még írni, de száz szónak is egy a vége: érezni fogod!
48/N
válasza:14-es válaszadó vagyok még egy fontos mondat eszembe jutott:
Önmagam lehetek mellette és ő is mellettem. És pont ezért és úgy szeretem, ahogy van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!