Gáz, ha elképzelem, hogy átölelem, hozzám bújik, hogy kimondom neki "szeretlek"?

Te azt a nőt szereted és szerelmes vagy. Akkor minek vagy házas? Ha valami nem jó a házasságodban és nem szereted a feleséged, akkor el kell válni, nem fantáziálgatni. A tettek mezejére kéne lépni és férfiasan vállalni a felelősséget, hogy másik nőt szeretsz. Gyáva nyúl az, aki nem mer lépni a boldogsága érdekében.

Addig akarsz várni, míg más férfi el nem happolja előled azt a nőt, akibe szerelmes vagy?!

Jó az neked, hogy becsapod a feleséged és önmagad és hazugság az életed?

Én igaz, idő mire mertem lépni, de meg mertem tenni és váltam, vállalva a felelősséget mindenért. Te meg mered ezt lépni?

Ó mennyien és mennyiszer képzelegtünk már ilyenekről házason...

És igen, gáz. De saját magunkkal szemben. Mert borzasztó egy érzés.

Egyébként az érzelmeknek nem lehet parancsolni, a gondolat meg szabad.

A társunkkal szemben csak onnantól kezd gázzá válni, ha emiatt őt hanyagoljuk, elfordulunk tőle érzelmileg, odafigyelésileg...

Attól, hogy valami nem büntetendő, még lehet gáz.

Egyrészt: megalázó és gerinctelen a feleségeddel szemben.

Másrészt: így te sem leszel boldog.

Lehet, nem kellett volna a házasságba rohanni, ha másba voltál szerelmes. De ez igazából már mindegy. Itt egy gerinces megoldás van: elválsz, és összeállsz azzal, akit szeretsz. Így te is jobban jársz, és mást sem alázol meg.

Bocs, de ha feleséged van, minek kezdtel el ezzel a novel ismerkedni?

Attól, hogy tetszik, nem kellett volna vele érzelmi köteléket is kialakítani, ez a te hibád volt. Most pedig szépen iszod a gyengeseged levet.