Párkapcsolatban élő férfiak, akik jelenleg az értelem versus érzelem dilemmájában vagytok? merthogy szerelmesek lettetek másba...

Általános: marad a család és amíg működik, marad a mellékág.

De nem lehet titkolni, mert a feleség ismeri minden rezdülésedet, főleg, ha szerelmes vagy. Nem tudod irányítani a metakommunikációdat. Minél jobban akarod leplezni, annál feltűnőbb. Előbb-utóbb borul a bili. Vagy a mellékággal szakítasz, vagy a családdal.

Ha nem vagy szerelmes, csak eljársz a barátnődhöz, akkor egyszerűbb. Amint látod, hogy kezd érzelmileg is beleállni, szakítasz.

Én ezen már túlvagyok.

Nagyon feszült a húr, hogy vagy lebukok, vagy a barátnőm buktat le. A feleségem érezte, hogy valami gond van, és elkezdtünk eltávolodni. Így azt éreztem, hogy őt nem szeretem, csak a gyerekek miatt vagyunk együtt. Nekem is jár a boldogság, arról meg nem tehetek, hogy szerelmes lettem. Pont össze is balhéztam mindkettővel, és a barátnőm ultimátumot adott, hogy estig válasszak, különben lebuktat. Itt csesztem el, itt kellett volna kidobni. Igazából rá se kellett volna nézni.

De nagyon bele voltam zúgva, úgyhogy átköltöztem hozzá. A gyerekek viselték a legnehezebben, és ezen a ponton el is vesztettem őket. Ez egy másik, sokkal hosszabb történet.

A feleségem is összeomlott. Így szeret, úgy szeret, minden változtat, csak maradjak. De akkor már kimondtam.

A barátnőm úszott a boldogságban, és ezt várta tőlem is. Este a fürdőbe zárkózva sírtam. Neki azt mondtam, hogy a gyerekeim hiányoznak, de minden hiányzott. Rendesen honvágyam volt. Eleinte megértő volt, de egyre kevésbé. Voltak jó pillanatok, de nem ebből volt több.

Nagyon sokan elfordultak tőlem, aki nem, az is legalább lehülyézett. Anyám eddig nem szerette a volt feleségem, most ott sírt, hogy tudtam elhagyni a gyönyörű családom, meg micsoda szégyent hoztam rá. Fűzte a volt feleségem, hogy béküljön ki, de ő azzal lezárta, hogy nem ő lépett félre, nem ő döntött a másik mellett, aztán letiltotta.

Utána jöttek a gondok.

A barátnőm teljesen kiborult, mikor mondta az ügyvédem, hogy mennyi lesz a gyerektartás. Ott sírt, hogy tönkrementünk anyagilag. Plusz ott volt a ház: ő azt hitte, hogy közös, de azt a feleségem örökölte. Viszont volt közös hitelünk, nem kevés. A vagyonmegosztás miatt elég sokat veszekedtem mindkét nővel.

Aztán a láthatások. Eleinte a barátnőm kedves volt, sütött nekik. De a fiam, akkor volt 12 éves, nagyon ellenséges volt vele. A lányom, 7 évesen, sokkal nyitottabb volt a barátnőmre. Ebből is feszültség lett, mert elkezdett a lányommal kivételezni egy darabig. Utána hallotta, hogy könyörög, hogy menjek haza, legyünk együtt újra az anyjával, és innentől már csak a volt feleségem látta benne. Amúgy is kiköpött anyja, kicsiben.

Pár hónap múlva mindennapos lett a sírás. Azt hitte a barátnőm, hogy boldogok leszünk, de csak a feszültség meg a viták mentek, a szexhez se volt kedvünk, a gyerekeimet látni se akarja az albérletében, és a fejemhez vágta, hogy annyi pénzt nem adok a közösbe, mint amit megeszek meg elhasználok. Ebből óriási veszekedés lett, aztán aztán este tízkor kidobott úgy, hogy azt se tudtam, hova megyek. A buszról hivtam fel anyámat bőgve, hogy ideiglenesen oda tudok-e költözni. Ebből az ideiglenesből lett már 6 év, és ilyen árak mellett nem látok esélyt költözésre.

Ebből nekem az az örök tanulság, hogy ha fejed és a szíved közt kell választani, akkor hallgass az eszedre, mert a szíved hülye, mint a ssseeggg. A múlt héten voltam a gyerekeimnél, 18 lett a fiam. Mikor meglátta, hogy milyen kevés pénzt kapott, akkor láttam, hogy csalódott. Az azért csavart egyet a szivemen. Aztán a ebédnél félre kellett vonulnom. Hihetetlen, hogy ennyi év után is hiányzik a volt asszony főztje, a régi otthon, a kiskutyánk, és az illat meg minden.

...de még hogy mennyire hasonló.

Az új asszonyka választása, a vissza vágyás, a feleség könyörgése, aztán a feleség végleges döntése, az új asszonyka változó, hullámzó kapcsolata a gyerekekkel, akkor hogy az új kapcsolat távolról sem lett olyan amilyennek elképzelték, talán főleg a régi életbe vissza vágyás miatt...

3. voltam

#2:

Nekem volt olyan ismerősöm aki pont ezért várta meg amíg nagykorúak lesznek a gyerekei. Végig csalta a feleségét, az asszony hallgatólagosan tűrte (úgy csinált mintha nem tudna róla), de a gyerekek miatt fenntartották a házasságot. Persze a felnőttek meg szenvedtek lelkileg évtizedekig.

A válás már csak akkor lehet opcionális ha megtörtént az érzelmi leválás is. Nálad a gyereke kicsik voltak, nem tudtatok egymásról érzelmileg leválni.

Az érzelmi leválás nem azt jelenti, hogy nem szeretitek egymást, hanem a normális életkornak megfelelő érzelmi leválást jelenti.

Pl. kamaszkorban is van egy bizonyos fokú leválás, majd később ha egyetemre/dolgozni megy a gyerek és elköltözik, itt is van egy leválási folyamat, ilyen leválási folyamat az is amikor házasságot köt és családot alapít a "gyerek".

Nálatok pont rosszkor, rossz időpontban történtek a dolgok, nem mintha lenne egy ideális időpont a váláshoz. De ha felnőttek (18 év felett) lettek volna a gyerekeid, talán kevesebb sérüléssel, gördülékenyebben ment volna minden. Ilyen esetben nem hibás senki, a harmadik fél sem, csak mindenki rosszkor volt rossz helyen. Válni meg mindenkinek joga van, csak a te eseted rávilágít, hogy ez nem egy egyszerű döntés, lelkileg is le kell zárni a régit mielőtt az újba belekezd az ember. Mindenki azt hiszi, hogy a vagyonmegosztással lezárul minden, pedig az érzelmi leválás része legalább olyan fontos.

#6:

Voltak kapcsolataim, de egyik se hosszú távon. Nem illettünk össze.

A házasságomban a szerelem múlt el. Aztán jött egy kiscsaj a munkahelyemre, akinek még feszes a cici, virgonc, és kelleti magát egész nap. Nekem kellett betanítani, azt se mondhatom, hogy hagyjom békén. Rendesen belezúgtam a testébe. Otthon meg hiába a béke és nyugalom, a meleg vacsora, a szex, akkor is a másik járt a fejemben. Olyan szerelmes voltam, mint 15 évesen. Hülye hormonok. De még akkor is tudtam volna nemet mondani, ha nem érdeklem a kiscsajt.

Őszintén szólva első perctől csalódás volt vele lakni, de nagyon akartam, hogy működjön. Viszont annyi év után a volt feleségem maradt a mérce, és a testén kívül nem sok dologban volt jobb.

Azt se akartam elhinni, hogy 38 évesen, sportos alkattal, jóképű férfiként nem én fogom érdekelni, hanem a pénzem. Amiről sose állítottam, hogy sok van.

A gyerekekre visszatérve: a kisebb elfogadta idővel a válást, még ha nehezebben is értette meg, hogy ez végleges. A barátnőm is el tudta fogadni. Most is ő az, aki inkább keresi a kapcsolatot.

A fiam a mai napig megvet érte, hogy megcsaltam az anyjuk és elmentem. Minden nőbe beleállt, pedig az utóbbiak már tényleg nem tehetnek semmiről. Addig érdeklem, hogy mit tudok megvenni. A keresztnevemen szólít, az exem új pasija meg az apa. Pedig kamasz volt már.

Nem hiszem, hogy 18 évesen jobban fogadta volna.

Apám is kivárta, amíg felnőttünk. Én 20, a húgom 18, épp beköltözött koleszba, ő első éves, én másod. Nekem pont ingott a kapcsolatom, mert a pasim azt hitte, hogy megcsalom.

Aztán robbant a bomba.

Persze egyből leesett, hogy évek óta szeretőt tartott fater. Szerinted milyen érzés, hogy csak miattad voltak együtt? Ráadásul az a qurvapecér elvárta volna, hogy tiszteljük, amiért ilyen türelmes volt! Közben meg egyszerűen nem akart gyerektartást fizetni.

Kicsit se viselt meg minket, hogy le kellett mondani a továbbtanulásról, és csak évekkel később, család mellett tudtam befejezni.