Másnak a félelmeit elfogadni?

Szia! Nekem a párom iszonyat pókfóbiás, meglát egy pókot és teljesen kiakad. Mindig én “mentem meg az életét”, pedig nem kell nagy dologra gondolni, mert egy pici házi póknál is ez van. De elfogadtam, mert szeretem, szerintem ez nem kellene, hogy téma legyen, inkább segítsen neked megküzdeni ezzel a problémával.

Sokmindentől függ, leginkább attól, hogy milyen szintű és mennyire akadályoz ez a mindennapokban. Egy számomra elején még vadidegenért nem akarnék olyan áldozatokat meghozni, amik az életvitelemet gyökeresen megváltoztatnák, én sem várnám el, hogy pl. egy tömeget imádó ember átalakítsa a szokásait miattam (van némi tömegiszonyom). Ezeket a dolgokat meghagyom a már bejáratott párkapcsolat során kialakuló helyzetekre. De az olyan fóbiákat, érzékenységeket, stb. maximálisan el tudom fogadni, amik kismértékű alkalmazkodást igényelnek a részemről. Pl. tök oké, ha nem jössz fel velem egy kilátóba, megvársz lenn, de ha metrón sem tudunk utazni, az már borzasztóan zavaró. Nekem rendben van, ha az ételek nagy részét mondjuk laktózmentes tejjel készítjük, de azt, hogy nem tudunk elmenni étterembe és mindent extrán takarítani kell, meg nem lehet otthon mogyorót tartani mondjuk, képtelen lennék elviselni egy még idegenért.

Attól függ, hogy férfi , vagy nő vagy a kapcsolatban…. Nekem nőként kiábrándító egy bármilyen fóbiás férfi… akire nekem kell vigyáznom…. ! Szerintem inkább ezt érdemes lenne kikezelni…! A magasság fóbia, tériszony jól kezelhető viselkedésterápiás módszerekkel…!

Tuskó dolog nem elfogadni, meg hisztizni, ha valaki tériszonyos, vagy bármilyen félelme van. Aki szereti a másikat, az tekintettel van rá.