A távkapcsolat tényleg ennyire nehéz?

Sziasztok!

A helyzet a következő. Kb. fél éve megismertem egy nőt. Akkor pár találkozón kívül nem volt különösebben semmi mivel jöttem vissza külföldre dolgozni. Kb. két hónappal ezelőtt voltam otthon ismét szabadságon és akkor egymásba gabalyodtunk. nagyon hiányoztunk már egymásnak és nem tudtuk kiverni a fejünkből a másikat. Össze is jöttünk és egy hétre rá, hogy kimondtuk, hogy együtt vagyunk ismét visszajöttem most már másfél hónapja. nagyon nehezen viseljük a külön létet. Nyilván ez egy ilyen friss párkapcsolatot extrán terhelté tesz, hogy egy hét után eltűnök. engem ez nagyon megvisel lelkileg és ahogy észrevettem őt is. Sokszor elbizonytalanodok magamban és tehetetlennek illetve üresnek érzem magam. Azt tudni kell rólam, hogy előtte öt évig szingli voltam. Extrán nyomasztó a helyzet olyan tekintetben, hogy én nagyon elszoktam a párkapcsolattól és olyanokkal bombáz, hogy pár év múlva házasság aztán gyerek stb. Most a legkevésbé sem ez jár a fejemben. Viszont miközben arra gondolok, hogy ennek valaha vége lesz esetleg vagy nem jövünk ki majd egymással tökéletesen rettentően elszomorodok és nagyon rossz érzés kezd el uralkodni rajtam. Valaki volt hasonló helyzetben? Vagy ilyenkor ez kvázi normális? Mármint az, hogy egy hét után még nem tudok ilyen konkrétan tervezni? Nagyon szeretem és hiányzik illetve veled tervezem a jövőt hiszem valami olyat kaptam tőle amit előtte még soha senkitől viszont azt érzem sokszor, hogy nem tudok megfelelni neki. Kétségbe vagyok esve ,hogy ez nem fog működni holott nagyon akarom