A távkapcsolat tényleg ennyire nehéz?

távkapcsolat akkor működhet, ha már évek óta együtt vagytok és relatíve rövid időre alakul csak át

ez így csak szerelmi bánat lesz

"olyanokkal bombáz, hogy pár év múlva házasság aztán gyerek stb"

Elmondta, hogy mit szeretne. Jó, ha is elmondod neki, amit te gondolsz. Ha elvileg vagy érzelmekkel is benne vagy, már csak pár évig építeni kell a kapcsolatot.

Mi 4 évig éltünk távkapcsolatban (25-29 évesen, barátságból alakult át szerelemmé), ha igazán szeretitek egymást, egyeznek a jövőbeli terveitek, hasonló az értékrendetek és egyedül, önállóan is jól funkcionáltok (nem vagytok kapcsolatfüggők), szerintem ki lehet bírni, de fontos hozzá, hogy legyen egy közös cél/időpont, amikor minden adott lesz az összeköltözéshez/közös élet megkezdéséhez.

Szerintem teljesen korrekt volt az ő oldaláról, hogy elmondta a jövőbeli terveit. Te is kommunikáld le, mit érzel.

Amúgy mint hosszú évekig párkapcsolatban élőként mondhatom, teljesen normálisak a gondolataid/érzéseid, ne agyald túl feleslegesen, csak élvezd! :) (Főleg az első időszakot..:) )

Az csak a két félen múlik, hogy mi mennyire működőképes. Legyen szó akár távkapcsolatról, akár "közeli" kapcsolatról.

Nálunk működik. Igaz, mi havonta legalább egyszer, de inkább kétszer tudunk találkozni, bár akkor csak pár napot. Kevesebb, mint egy éve vagyunk együtt, de ki merem jelenteni, hogy eddigi legjobb kapcsolatom, és tökéletes az összhang köztünk.

Az kétségtelenül jobb lenne, ha naponta, vagy párnaponta tudnánk találkozni, de ez van. A semminél jobb, és így is naponta tartjuk a kapcsolatot, így azért nem olyan kibírhatatlan. ;-)

Nálatok viszont úgy tűnik, alapvető dolgokban vannak feloldhatatlan ellentétek. Arra, hogy mikor milyen távlatokban "kell" gondolkodni, nincs szabály. Én például nem tudnék egy kapcsolathoz úgy hozzáállni, hogy ne ábrándoznék nagyobb távlatokba. Ettől függetlenül a realitásokkal tisztában vagyok, de remélni mindig a legideálisabb forgatókönyvet remélem. Más meg másként gondolkozik erről. Még nem is feltétlenül nevezném problémának, ha ebben a két fél eltér. Akkor van belőle probléma, ha az egyikük komoly kapcsolatban gondolkodik, a másiknak meg ez csak amolyan ideig-óráig jellegű kapcsolatocska.

Az ennél jóval nagyobb gond, hogy nem csak a távoli, de a közeli jövőre nézve is elég eltérőek az elképzeléseitek. Ő minél hamarabb meg szeretne állapodni, te viszont nem szeretnéd elsietni a dolgokat. Amit egyébként meg is tudok érteni, már csak azért is, mert rengeteg olyan tönkrement házasságot látni, ahol 1-2 év után már családot alapítottak, és csak utána tudatosult bennük, hogy hosszabb távon nem működik a kapcsolatuk.

Ezekről mindenképp beszélgetnetek kell, és ha valamiben eltérnek az elképzeléseitek, akkor meg kell próbálni közös megoldást találni. Már ha lehet. Mert ha mondjuk ő minden áron pár éven belül gyerekeket akarna, te meg soha nem szeretnél, akkor jobb, ha nem is gondolkodtok komolyabb kapcsolatban.

Na, meg ugye az is kérdés, hogy hol, és hogyan képzelitek el a jövőt? Nem hinném, hogy egy család működőképes lenne távkapcsolatban, már csak a gyereknevelés miatt sem. Igen, van rá példa, de ott a felállás az, hogy az egyik fél neveli a gyerekeket, a másik meg néha hazalátogat, mint egy idegen... A gyereknek meg nem elég az online kommunikáció.