Fiúk, férfiak! Ti megszoktátok osztani a párotokkal az érzéseiteket? Ha például nagyon rossz lelkiállapotban vagytok?

Nem

De volt olyan haverom aki mondta hogy dugjam meg a csaját mert ő nem bírja

Én nagyon vágytam rá egy időben és úgy gondoltam, hogy ez az ideális. Azt hittem, ha elmondhatok ilyeneket abból érezhetem, hogy igazán szeretnek. Viszont két nagyon fontos dologra jöttem rá.

1. Ne akarjon senki kapcsolatot ameddig nagyon rossz a lelkiállapota. (Persze az más, ha kapcsolat alatt üt be egy szomorúbb időszak.)

2. Nagyon meg kell gondolni, hogy kinek nyílsz meg, mert ellened fordítják.

Természetesen.

Nekem az nem lenne kapcsolat, ahol pont az érzéseinkről kellene titkolózni. Az inkább csak valamiféle haverság lenne.

Egyrészt: a párkapcsolat alapja az őszintség. Oké, hogy valamit eltitkolni a klasszikus értelemben véve nem hazugság, de valamilyen szinten érzelmileg mégis az.

Meg aztán nem pont a szerelműnk az, aki a legközvetlenebb társunk (kéne, hogy legyen)? Ha ez nincs meg, az a kapcsolat számomra rémesen felületesnek tűnik.

#4 "Ne akarjon senki kapcsolatot ameddig nagyon rossz a lelkiállapota."

Na, ennél butább "tanácsot" sem gyakran olvasok. Sokszor pont egy kapcsolat az, ami ki tudja az embert rántani a gödörből. Ha arra gondolok, hogy amikor barátnőmmel összejöttem, ő istenesen mélyen volt, és én sem voltam valami jó passzban, azóta viszont mindketten szárnyalunk... büszke vagyok magamra, hogy nem hallgattam az ehhez hasonló "jótanácsokra". Akkor valószínűleg egyikőnk legalább, de lehet, hogy mindketten még mindig a mélyben lennénk.

"Nagyon meg kell gondolni, hogy kinek nyílsz meg, mert ellened fordítják."

Ez meg nem újdonság. Nem kell minden jöttmentnek egyből kitárulkozni.

"Na, ennél butább "tanácsot" sem gyakran olvasok. Sokszor pont egy kapcsolat az, ami ki tudja az embert rántani a gödörből. Ha arra gondolok, hogy amikor barátnőmmel összejöttem, ő istenesen mélyen volt, és én sem voltam valami jó passzban, azóta viszont mindketten szárnyalunk... büszke vagyok magamra, hogy nem hallgattam az ehhez hasonló "jótanácsokra". Akkor valószínűleg egyikőnk legalább, de lehet, hogy mindketten még mindig a mélyben lennénk."

Szerintem ez a hozzáállás sokkal nagyobb butaság. Az a baj, hogyha nem vagy egészséges és depressziós vagy akkor hogy várhatod el, hogy veled legyen bárki?

Egy kapcsolatnak nem úgy kell működnie, hogy a másikra telepszel és elvárod hogy pátyolgassa a lelked. Ha ezt nem látod be akkor az nagy baj lehet.

Azt persze megértem, hogy egy kapcsolat általában jó hatással van az emberekre, ha örömüket lelik benne, de azért szerintem rengetegen tudnának mesélni ezzel kapcsolatban rossz tapasztalatokat.

Szerintem nagyon is örülhetsz, hogy neked sikerült és segített kijönni a gödörből, de ez nem feltétlenül van így mindenkinél.

Nem.

Ha bajom van és más azon aggódik, hogy nekem bajom van, akkor még egy bajom van.