Mi az első lépés, amivel elkezdhetek túljutni rajta?

Sziasztok!

Házas vagyok és volt egy kb. fél éves periódusunk, ami igazán mély volt (nyilván itt csak kicsúcsosodtak a problémák, előtte sem volt nagyon sok minden rendben). Én ebben az időszakban elkezdtem érzéseket táplálni egy ismerősöm iránt, akivel munkaügyben hetente többször is találkozom. Az utóbbi egy hétben pedig nyilvánvalóvá vált, hogy ez kölcsönös.

A férjemmel sokat kommunikáltunk, tud is a bennem zajló dolgokról (felszínesen), és megbeszéltük, hogy küzdünk még ezért, én viszont abban az időszakban, amikor nagyon úgy tűnt, hogy ennek ennyi, hagytam magam belecsúszni álmodozásokba, stb., gyönyörűen beleszerelmesedtem a fentebb említett férfiba. Próbálom elterelni a gondolataimat, de sajnos nem is tudok jelenleg 100%-ban a kapcsolatom megmentésére fókuszálni, mert szétszórt vagyok, "szerelmes".

Egy kedves, intelligens férfiról van szó, akit az álmodozáson túl is nagyon megkedveltem, a személyiségét, és amellett, hogy a férjemmel szemben a legkevésbé sem korrekt ez, őt is tudom, hogy bántom ezzel, mert látom, hogyan viszonyul hozzám. Nyilván azért van ez, mert nem zárkóztam el kellően a közeledésétől (konkrét nyomulás, ilyesmi nem történt, de kialakult közöttünk egy kedves, meghittnek mondható hangulat), nem tagadom el a felelősségem, elcsesztem.

Elsősorban azzal kapcsolatban kérném a véleményeteket, hogy magamban hogyan zárjam ezt le, kezdjek el kizökkenni ebből a rózsaszín szemüveges állapotból. Mindig azt vallottam, hogy ez csak akaraterő kérdése, de rendre azon kapom magam, hogy fejben pörgetem a találkozásaink részleteit, és minden találkozásnál van valami apró kis dolog, amitől még inkább belecsúszok ebbe. Jártál már így? Mi segített?

Holnap is találkozom vele (sajnos nem tudom ezeket megkerülni, munkahelyváltással lenne ez lehetséges, de imádom a munkám, ezt az áldozatot nem hiszem, hogy meg tudnám hozni), és abban kérném a segítségeteket, hogy hogyan viselkedjek vele, hogy a lehető legkevésbé bántsam meg, de meg is szűnjön az a fajta közelség, ami kialakult közöttünk, mert ez táplálja bennem leginkább ezt az egészet, és hosszútávon ez nem korrekt senkivel szemben, emiatt pedig egyre inkább meg is vetem magam. Maradjak ugyanolyan, csak "cselezzem ki" azokat a szitukat, ahol ez felszínre jöhet? Ezzel elérhető lehet, hogy ez "elhaljon"? Vagy egy huszárvágással zárkózzak el, amivel biztosan szomorúvá teszem, de legalább letéptük a sebtapaszt? Őszintén szólva ettől a verziótól vérzik a szívem, de ha ez a célravezető, akkor legyen.

Voltatok esetleg hasonló szituációban?

Köszi a válaszokat előre is!