Mit jelent az, ha valaki "túl kedves" egy párkapcsolatban? Létezik egyáltalán ilyen?

Max akkor ha nincs saját személyisége, folyton a párja alá rendeli magát. Nem dönt semmiben, mert legyen mindig az, amit a másik szeretne, nem kér soha semmit, de folyton lesi hogy mit tegyen meg a párjának, ilyenek.

Ezzel szerintem sokak agyára lehet menni; egy társban nem egy engedelmes kutyát keresünk.

Ha meg nem erről van szó, akkor fogalmam sincs.

"Létezik egyáltalán ilyen?"

Legfeljebb amolyan mogorva, érzelmileg sivár lényeknél, akiknek egy "kapcsolat" a dominanciáról, erőfölényről, és pusztán a dugásról szól.

Egyébként nincs ilyen. Mint ahogy túl szép sincs. Aki ezzel érvel, annál vagy van valami defekt, vagy nem őszinte.

Olyan persze van, hogy valaki szinte a teljes személyiségét feladja, mert mindenben mániákusan a szerelme kedvében akar járni, de ez az én fogalmaim szerint nem azt jelenti, hogy "túl kedves", hanem inkább... szolgalelkű, és bizonyos értelemben nem is őszinte.

#1: Ezt én is gyűlölöm, amikor még egy tök semleges dologról sem lehet beszélgetni vele, mert mindenben először megkérdezi az én véleményemet, majd rögtön, hogy hát ő is ugyanígy gondolja.

De ez nem kedvesség, vagy "túl kedvesség". Ez inkább önállótlanság, és alárendeltség.