Létezik balanszolt párkapcsolat? Megéri egyáltalán?

Úgy tűnik, ezzel meg is adtad magadnak a választ, mert miközben olvastalak, ezt akartam írni

" Annak örülnék a legjobban, ha kiderülne, hogy én csináltam magamból ökröt és ennél talpraesettebb lányokat kell keresnem, ha van ilyen. Mert az eddigiek szó szerint életképtelenek lettek volna nélkülem. És miután vége lett, azok is."

Úgy tűnik, egy bizonyos típusra korlátozódnak a választásaid és azokkal így jársz.

Keress - és akkor találsz - talpraesettet, rengeteg ilyen van. Ha már az elején kiderül, hogy egy életképtelen figura a csaj, akkor lépj tovább, mert csak időpazarlás!

Nálunk az van. A párom évekig volt egyedül, ez mellett felsővezetői pozícióban van, így hozzászokott, hogy maga oldja meg a dolgait. Viszont én meg elég határozott fajta vagyok és azért nőként ő is szereti, hogy egy erőteljes férfi van mellette.

Természetesen ez is ingadozó és nem mindig egyforma, hogy ki miből veszi ki a részét. Általában ő vet fel dolgokat, több alternatívával és én döntöm el, hogy mi legyen; van amikor magához ragadja a kezdeményezést és nem tűr vitát és van amikor teljesen az én kezembe tesz mindent. Hogy ezek milyen arányban az természetesen sok mindentől függ, de azt mondom, hogy átlagban megvan az egyensúly közöttünk.

"és eljutottam arra a szintre, hogy nem kell párkapcsolat, mert csak sokkal nehezebb vele, mint nélküle. "

Üdv a klubban.

Ha belegondolsz valóban csak előnyei vannak a dolognak. Korlátlan szabadidő, nem kell alkalmazkodnod sem. Több pénzed is marad feltehetően saját magadra. Szexelni meg lehet enélkül is szerencsére, szóval egyetértek.

Vannak olyan nők is akikkel lehet normálisan együtt lenni, de ritkák mint a fehér holló. Szerintem kb ilyen 1000-ből 1 lehet az arányuk, ami nagyon rossz ha belegondolsz, mivel semmi garancia nincs rá, hogy elfogad téged külsőleg belsőleg.

Persze, hogy létezik, csak legközelebb ne a passzív, önbizalomhiányos, életképtelen csitrik közül válassz. Egyébként abban igazad van, hogy sokkal jobb egyedül, mint egy ilyen egyoldalú, rossz párkapcsolatban.

Egy férfinek szerintem marhára nem az a feladata, hogy kényelmet biztosítson a lánynak, egy kiegyensúlyozott kapcsolat egyik alapja a kölcsönösség. Én azt tartom fairnek, ha mind a két fél ugyanúgy foglalkozik a másikkal, különben semmi értelme az egésznek.

Én mindig is független, talpraesett, önálló típus voltam, a férjem nagyon furcsállta az elején, hogy nem kell babusgatni, hanem ha problémám van, azt megoldom. Természetesen nem tud mindig mindent megoldani egyedül az ember, de én kizárólag akkor kérek segítséget vagy támogatást, ha nincs más választásom, neki ezt az elején furcsa volt megszokni, pedig ő is ilyen típus. Mindenesetre számunkra teljesen alap, hogy kölcsönösen támogatjuk a másikat - pl. amikor balesetet szenvedtem, hónapokig ápolt és mellettem állt mindenben, amikor ő félmunkaidőre kényszerült, mert szeretett volna egy 3 éves képzést megcsinálni és feljeszteni magát (csak nappalin lehetett), addig én vállaltam magamra a költségeink nagy részét. Ez csak két nagyobb volumenű példa, a mindennapi kedveskedéseket, egymás meghallgatását, rosszabb napokon támogatását meg sem említem. Ha a kapcsolatunkban fordultak elő ziccerek, azon mindketten dolgoztunk, programokat mindketten szervezünk (én kicsit többet, de kreatívabb is vagyok ebből a szempontból).. Egy ember nem tudja elvinni a hátán egy kapcsolatot, ha ezt bárki elvárja tőled, attól menekülj.

Igen, te is egy lehetsz azon sok ember közül aki tudat alatt bevonzza az ilyeneket, mert túlzottan gondoskodni akarsz, fontos akarsz lenni másnak, vagy épp magadnak sem hiszed el hogy önálló tudsz lenni - és ehhez választasz partnert.

Hogy ezt elkerüld, sok tudatosságra és önismereti munkára van szükség - tapasztalat, én is ugyanezen cipőben jártam, nőként. Azóta megláttam, miért választottam úgy, ahogy.

Egy érdekes gondolatkísérletet olvastam egyszer - képzeld el hogy az _összes_ exed ott van egy házibuliban. Hogy viselkednének egymással? Ha végignézel rajtuk, mit gondolsz? Miért választottad őket?

Érdekes dolgok derülhetnek ki :)

Egyébként a balanszolt párkapcsolatnál feltöltőbb dolog nincsen, de ehhez érett ember kell, ugye. Van szerencsém ilyenben lenni, és üdítő, tényleg, mert egyenrangú, érett emberek vagyunk, nincsenek játszmák meg szorongás egymással kapcsolatban.

" Annak örülnék a legjobban, ha kiderülne, hogy én csináltam magamból ökröt " - hm... nem tudlak megcáfolni.

Nemigen találkoztam még ezzel a problémával, de ki tudja, mit hoz a jövő? (62F)