Van aki összeszedett valami különleges dolgot a volt párkapcsolatában, ami miatt a későbbi kapcsolatai nem működtek? (Pl. a párod túl okos, kedves, stb. volt, ami a többiekből hiányzott.) Ha igen, hogy tettétek túl magatokat rajta?

Egyelőre nem léptem túl rajta, pedig nemhogy tavaly szakítottunk, de letiltott és idén még nem is beszéltünk. Azóta hajlandó lettem volna továbblépni, de 2-3 olyan nővel voltam, akik semmiben nem hasonlítanak hozzá, egyhez pedig közeledtem, randiztam vele, de eltűnt. És emiatt egyhez nem közeledtem, mondván, kivárok, de két szék között pad alá estem. Azóta az van, hogy azzal kell lennem, aki van, miközben vele nem érzem jól magam, másrészt keresnem kell mást, akivel lehetne, de ilyen nincs. Szóval rossz minden.

31F

#7! Én is így vagyok vele. Mondjuk a szex úgy nem hiányzik, a pasi meg pláne nem. Az érzés sincs már meg, olyan régen volt, csak attól félek, ha valaki lenne, akkor lenne hiányérzetem, hogy ez nem olyan. Mondjuk ez nem fog kiderülni, mert tök szerelmes vagyok valakibe, akiről azt gondoltam, ez nem lenne probléma, mert a szerelem kompenzálná, de ő elérhetetlen. Más meg úgyse érdekel, olyan sincs, aki legalább külsőre tetszene, szóval probléma megoldva.

#6

Miért érzek én némi erősen szépítő leírást?

Értem én, hogy rajongtál érte, de azért nem volt ő emberfeletti teremtmény.

Én nagyon úgy látom, hogy te alkottál belőle egy álomképet, és most azt akarod ráhúzni mindenkire.

Az kifejezetten gerinctelen személyiségre vall, hogy emellett jól sárba tiprod azt, aki éppen aktuálisan tiszta szívből szeret. Gondolom, azért amikor meg kell őt dugni, nem vágod a fejéhez, hogy mennyire életképtelen.

Komolyan, mi a fészkes fenéért vagy vele? Ennyire hiányzik belőled a gerinc? Szakíts vele, és keres olyasvalakit, akire annyira vágysz. Vagy tanuld meg értékelni azt, amid van. (Vagy egyszerűen: ne ámíts mást azzal, hogy szereted, ameddig az előző kapcsolatodat le nem zártad!)

"A bájos, kedves jellem is mindenki másból hiányzott"

Persze. Összesen a világon egyetlen nő van, aki kedves.

"Aki tapasztalt hasonlót, hogy lépett túl a dolgon (lejebb adta a mércét, vagy?), működtek a későbbi kapcsolatai?"

Úgy, hogy megtanultam egy kapcsolatot lezárni. És ésszel is, és érzelmileg is megtanultam, hogy minden nő egy önálló személy, sok egyedi tulajdonság együttese, és ha még mindig azt nézem, hogy a kiszemeltem miben különbözik az előzőtől, és miben hasonlít rá, akkor még nem vagyok túl az előzőn, és nem állok készen egy kapcsolatra.

Az igényeimből meg nem adtam alább. Mindig is elvártam (magammal szemben is) a hűséget, az elfogadást, a nyitottságot, a kommunikációkészséget (nem kell extrovertáltnak lenni, de aki a társad, azzal tudj őszintén beszélni), az őszinteséget, beleértve azt is, hogy ne kelljen színészkedni egymás előtt, és lehessünk önmagunk. Az, hogy emellett ki miben jó, az már egy más kérdés. Hülyeség lenne elvárni az egyik ember egyedi tudljdonságát, erősségét, érdeklődési körét másvalakitől. Fel kell fogni, hogy minden ember, és minden kapcsolat más. Nem jobb vagy rosszabb, hanem más. Volt olyan barátnőm, aki tehetséges művész volt. Egyszerűen lenyűgözött az alkotásaival. Volt, aki olasz tolmács és fizikatanár. Nekem sajnos a középiskolás fizika hála a nagyszerű iskolánknak, teljesen kimaradt, na, tőle rengeteg érdekes dolgot megtanultam. Meg még alapszinten olaszul is. Volt olyan is, aki egyszerűen csak a személyiségével nyűgözött le. Mert nem kell minden áron valamiből a környék legjobbjának lenni ahhoz, hogy szeressem és megbecsüljem.