Tapasztalatok / vélemény a távkapcsolatról? Ezesetben 350 km.

Köztünk a férjemmel szinten 220 km van, már 2 éve tart, így szerveztem az esküvőnket és hordtam ki a babánkat is, ami nagy dolog, mert várandósan borzasztó hisztérikus voltam emiatt, állandóan rettegtem, hogy nem ér ide a szülésre(nem is ért, de mire kitoltak a műtőből, ott volt) Szóval mindent meg lehet oldani, még akkor is, ha az anyagi körülmények nem engedik, hogy hetente többször is utazgassatok. Rengeteg hátránya van, amit csak akkor tudtok leküzdeni, ha van összetartó erő, közös cél és kitartás, végül, de nem utolsó sorban- tiszta szívből szeretned kell a párodat és viszont! Mi nagyon rosszul viseljük már most, de nem adjuk fel, nemsokára a körülmények is engedik majd, hogy költözzünk és megyünk is! Szóval csak rajtatok múlik!

Ha nincs komoly cél az illetővel, akkor természetesen hülyeség, mert kavarni akárkivel lehet. De ha szeretitek egymást, akkor nem szabad, hogy a távolság legyen az akadály. Köztünk "csak" 100 km van, de így is 1,5 órát kell vonatoznom, hogy egy picit lássam. Érte megteszem.

Én már 2éve és 2 hónapja távkapcsolatban élek,330km van köztünk de nagyon jól megvagyunk már az eljegyzés is szóba került. Az egész azon múlik hogy míg nem találkoztok mennyit kommunikáltok.Szerintem egy távkapcsolat lehet erősebb mint egy rendes kapcsolat mert jobban értékelitek egymást és a kettesben eltöltött időt! Ha igázan szereted a másikat akkor a távolság nem akadály mert ez csak egy állapot és elöbb vagy utóbb megoldódik.Nálunk például most fog felköltözni a jövő hónapban a barátom. Minden csak rajtaok múlik!!!!

Sajnos nekem csak rossz tapasztalatom volt. Persze nem rajtam múlt, hanem a srác nem bírta, összejött egy ottani csajjal.