Mi a valódi háttere annak, ha egy nő bántalmazó kapcsolatban van?

25 éves nő vagyok, voltam bantalmazo kapcsolatban.

1. Van olyan eset amit te mondasz, de ez a ritkább.

2. Hidd el, baromi jól le lehet építeni az ember önbizalmát.

Figyelj, az hogy te a felszínen azt látod hogy hú az a csaj mennyi lajkot kap a képére nem jelenti azt hogy van is önbizalma. Elég egy két bantas. Az sokkal jobban megmarad az emberben. És ne hidd azt hogy egy szép nőt nem bántanak. Nézz csak szét itt, hány olyan kérdés van hogy "nektek bejon ez a nő?", linkelve hozzá egy gyönyörű nő és jönnek a lehuzo kommentek, kielemezve a legkisebb hibáját, fikázzák.

Mert van sok rosszindulatú ember aki így vezeti le az irigyseget és a frusztraciot hogy ah, mekkora az orra, hozzá képest én jó vagyok a kis plusz kilommal.

És ne hogy azt hidd hogy ezt nem merik nekik megírni/elmondani személyesen.

Én nem vagyok extra csúnya, általában inkább szépnek mondanak, így úgy gondolom az átlagos áll legközelebb a valósághoz.

És nagyon sok bantast kaptam már mind a közösségi médiában, mind személyesen. Ellenkező nemutol és azonostol is.

A világ legszebb nője is kap kritikát, hidd el.

És mint írtam ezek sokkal jobban megmaradnak az emberben.

Ezzel arra akartam ravilagitani hogy csak mert nő vagy még lehet a béka segge alatt az önbizalmad.

Visszaterve a bantalmazokra.

Én azt tapasztaltam így vissza gondolva hogy ezek az emberek borzasztó jól manipulalnak.

Hozzá kell tennem én előtte szar lelki állapotban voltam. Mikor megismerkedtem azzal a férfival még nem voltam túl az exemen ő meg érezte hogy annyira rottyon vagyok hogy egy kis torodesert a lelkem is eladnam.

Szóval osszejottunk, és az elején ahogy lenni szokott minden jó volt, tudta mire van szükségem.

Aztán szépen lassan ez kezdett változni.

Először csak többet engedett meg magának.

Aztán ha ezt szóvá tettem én voltam beallitva hibásnak. Hogy miattam van.

Aztán a kezdeti kedveskedes is alábbhagyott.

Elkezdte mondogatni milyen buta vagyok.

Elkezdte kritizálni a kulsomet, volt hogy borotvalas után valahol véletlenül maradt egy kis szőr és kinevetett, aztán megalazott hogy milyen gusztustalan, milyen igénytelen vagyok.

És ezek egyre inkább rendszeresek lettek.

Hogy miért nem vettem egyből észre hogy valami nem stimmel?

Nos mert egyrészt mint írtam rossz lelkiállapotban voltam anno.

Másrészt ezt akkor kezdte el mikor már totál beetetett hogy ő milyen kedves aranyos, rendes srác. Kell egy kis idő mire rajon az ember hogy hát most ezt nem azért mondta mert rossz napja volt, nem azért mondta mert megerdemeltem stb.

Aztán mikor el akartam hagyni jött az öngyilkossággal fenyegetőzés.

Utána a zsarolás, fenyegetés, zaklatás.

Nem kívánom senkinek.

Nem kell hogy megértsd. Én se értettem ameg nem voltam benne.

De ha valamiről nincs fogalmad ne tegyél ilyen kijelentéseket hogy szerinted nem is azért hanem ezért meg ezért van.

Ja és a srác egy gyárban dolgozott, a szuleinel élt, se jogsija, se kocsija és túlsúlyos volt. Tehát semmi olyan amitől bármilyen státuszt is éreztem volna hogy vele vagyok.

Ugye az megvan, kérdező, hogy ez nemtelen bűn? Férfiaknak ugyanígy le lehet építeni az önbizalmukat, ugyanígy beleragadhatnak egy bántalmazó kapcsolatba?

Sőt, ha átmész emberek kategóriába, ott ugyanilyen barátságokról is olvashatsz. Minden emberi kapcsolatra kihatnak ezek.

Szintén erőszak-túlélőként megosztom, amit én tanultam/láttam az egész helyzetből. Kicsit hosszú lesz, és "nyomokban" valós elemeket tartalmaz.

Először is, vannak olyan emberek, embertípusok, akikkel a bántalmazók tökéletesen megtalálják a közös hangot - avagy akik nehezebben veszik észre, vagy utasítják el a bántalmazó viselkedését, közeledését. Ilyenek pl. azok az emberek, akik bántalmazó családból jöttek, mert ez a viselkedés ismerős, normális számukra. Azok, akik nem láttak maguk előtt pozitív kapcsolati példát, mert nehezebben tudják meghúzni a határt a "normális" és a "nem normális" között. Tapasztalatlan, fiatal, nehéz élethelyzetben levő, ergo könnyen befolyásolható emberek, illetve akiknek alacsony az önbizalma, vagy alacsonyra teszik a lécet, mert megalkusznak ennyivel. Azok az emberek, akik empatikusak, nehezen húznak határokat, vagy mindent képesek agyonintellektualizálni, kimagyarázni (ez majd a példáimból látszik, miért fontos). Viszont olyan kifinomult manipulációs technikákat alkalmaznak a bántalmazók, hogy egy olyan embert is le tudnak gyűrni, aki nem áldozattípus, ha még nem ismeri ezeket a technikákat.

Azt kell tudni, hogy a bántalmazó az elején baromi megnyerő. Karizmatikus, magabiztos, állandóan szeretetbombáz, mindig azt mondja, amit hallani akarsz, szó szerint magába bolondít. Soha olyan intenzív kapcsolatod nem lesz, mint egy bántalmazóval (aztán miután túléled, nem is fog hiányozni), és itt nemcsak a szexre gondolok, hanem általánosságban is: a szerelem vele olyan, mintha elkatapultáltak volna valami rózsaszín vattacukorfelhőre, állandóan a fellegekben jársz, már az első napoktól kezdve meg vagy róla győződve (mert meggyőzött), hogy ő az igazi, másról sem tudsz beszélni, mint róla, totál kivirulsz, még soha életedben nem voltál ilyen boldog. Viszont egy bántalmazó kapcsolatban nagyon nagy magasságok vannak, és nagyon mély mélységek - és egyébként ezt tudományosan is kimutatták, hogy függőséget okoz, pont úgy, mint mondjuk a drog.

A bántalmazó egyébként nemcsak azzal tudja elvenni az önbizalmad, hogy pl. folyamatosan azt mondogatja neked, hogy buta vagy, vagy csúnya, hanem hogy szépen, lassan eléri, hogy megkérdőjelezd a realitásérzékedet, az intuíciódat, eléri, hogy 0-24-ben rajta gondolkozz - de negatív értelemben. Én úgy tapasztaltam, hogy a bántalmazónak az a legnagyobb fegyvere, hogy összezavar. Például bókolásnak álcázva kritizál, vagy számodra sértő dolgokkal poénkodik, megaláz, és utólag elüti azzal, hogy csak viccelt. És most jön a trükk, mivel elhitette veled a beetetési szakaszban, hogy ő egy fantasztikus ember, meg nem akarsz egy mondat miatt szakítani, megpróbálsz racionális magyarázatot találni az egészre, és elhiteted magaddal, hogy lehet, hogy tényleg viccelt, igen, valószínűleg te reagálod túl, de közben küszködsz a saját nehéz érzéseiddel is ("Ha tényleg bókolni akart, miért érzem tőle rosszul magam?") Olyan is előfordul, hogy hirtelen csinál valami irracionális dolgot, amit az agyad egyszerűen nem tud megemészteni, ezért megpróbál racionális magyarázatot keresni, hogy ez miért történt így, és elfogadni a helyzetet. Egy bántalmazó nagyon könnyen bele tud taszítani ebbe a spirálba, amikor a tetteinek az okát keresed, és annyira rápörögsz, hogy nem jut eszedbe, hogy arra kellene figyelni, hogy tökmindegy, hogy mi az oka, ha te ettől pokolian érzed magad.

Illetve az is nehéz, hogy a bántalmazó nem mindig bántalmaz. Ahogy az elején mondtam, nagyon nagy magasságok vannak, és nagyon mély mélységek. Lehet, hogy lehúz, beszól, bánt, csenddel büntet. Máskor viszont egyhuzamban hét órán keresztül beszél veled messengeren, felkel hamarabb, hogy tudjon írni neked, amikor orvoshoz mész, karácsonyra vesz neked egy olyan ajándékot, amiről fél éve említetted egy félmondatban, hogy mennyire menő, ha olyanja van, sok beszélgetést kezdeményez, és ez hihetetlenül összezavaró, mert ezek nem egy olyan ember viselkedése, aki egyébként nem törődik a kapcsolatotokkal, és megintcsak felemészt, ahogy próbálod kitalálni, hogy melyik az igazság? Illetve a tettei és a szavai folyamatosan ellentmondanak egymásnak, itt megint nem tudod, melyik az igaz (meg amikor pl. először közli veled, hogy soha nem akarna rád kényszeríteni semmit, ami neked árthat, utána meg azt mondja, hogy nem vagy menő, mert azt mondod, hogy téged traumatizálna a fojtogatós szex, kicsit mindig meghalsz belül), látod, hogy a barátaival, családjával teljesen máshogy bánik, mint veled (azaz jól), és nem érted, hogy elvileg ha másokkal tud úgy bánni, meg veled is tudott, akkor most miért nem teszi? És mivel a beetetési szakasznak hála elhitette veled, hogy ő egy jó ember, meg néha-néha megtesz érted ezt-azt, bemagyarázod, hogy ő valójában egy jó ember, most biztos csak valamilyen külső körülmény miatt viselkedik úgy, ahogyan, és majd valamikor visszaáll a régi rend.

És időbe telik, mire rájössz, mennyire tönkretett, és hogy ez bizony soha nem lesz jobb. Én szerencsés voltam, baromi messze lakott tőlem, így nem volt nehéz kilépni, de sokan vannak, akik egy szakításnál az életüket féltik, és teljesen jogosan.