Volt már "szívtelen" párotok?

Köszönöm a válaszokat. Sajnos nem olyan egyszerű a dolog, mert gyerekünk is van. Nem vagyok hibátlan én sem, mert a terhesség alatt én féltékenykedtem és vitáztam vele sokszor. Ezt megbántam és nem egyszer elnézést kértem azért az időszakért, csak sajnos olyan információkat tudtam meg, amelyek akkor sokkoltak és nem tudtam csak úgy lenyelni. Pedig próbáltam de nem ment.

Közben pedig ha bunkózik, és próbálom kivenni belőle, hogy miért ilyen, akkor azt mondja, hogy azért mert én mennyit veszekedtem. És ezt nem bírja megbocsátani... Én tényleg sajnálom, hogy úgy viselkedtem, de ez így nem megoldás, hogy évekkel később is ezt vágja a fejemhez.

Ő pedig régebben is ilyen volt, de tény hogy a szülés óta, vagy az idő előrehaladtával, de egyre bunkóbb velem... Így lehetetlen élni...

Igen, már az exével is voltak olyan napjaik mikor egymáshoz sem szóltak napokig. Az elején még azt hittem az exe a hunyó... Mindenesetre ő szakított vele nem az exe...

Nagyon nehéz így együttélni vele, de mintha azt várná, hogy utáljam meg és én "dobjam el", csaljam meg és én legyek a bűnös, hogy elhagyom a gyerekemet. De én nem vagyok az a megcsalós fajta, nem irogatok, flörtölgetek más nőkkel. Ilyen lelkiállapotban nem is menne. Sőt férfiaknak sem panaszkodom, inkább magamban őrlődöm. Egyedül az anyámnak meséltem már erről. Ő jó emberismerő és beismerte, hogy neki is feltűnt a viselkedése. Belül tudja is, hogy igazam van, de "a családot össze kell tartani" duma jön mindig, meg "szeressétek egymást". Ilyen viszonyok mellett ez nem egyszerű, sőt már teljesen kiszerettem belőle...

Kedves utolsó! Én megértem, az anyósom lánya (a feleségem testvére) is külföldre menekült 20 évesen! Állandóan veszekedtek az anyjával.

A feleségem miután az exétől elköltözött, hazaköltözött és egymást nyírták. Telefont kitépte az anyja a kezéből stb.

Csakis a közös gyerekünket sajnálom és féltem. Nyilván az anyja nevelné, de ilyen környezetben... Meg félek, hogy a gyerekem is ilyenné válna mellette :(