Barátnőm hihetetlenül rumlis, mit lehet ez ellen tenni?

Én azért szkeptikus vagyok, amikor azt írod, hogy amúgy a kapcsolattal az ég világon semmi probléma. Nekem is volt ilyen tróger suttyó partnerem, tudom, milyen így élni. Én takarítottam, pakoltam, rendszereztem a dolgokat, ő meg szart bele mindenbe és a munkámat sem tisztelte.

Mondta ő, hogy persze-persze, majd most ő kitakarít, de neki is épp mindig más dolga akadt, dolgoznia kellett, rendelnie valamit internetről (egész nap) vagy fáradt volt és ki kellett pihennie a hetet és nehogymá' neki hétvégén is dolgoznia kelljen (kitakarítani).

Később egyéb okokból jártam terápiára, ahol megtudtam többek között, hogy ez is a bántalmazás egyik formája. Tudom, túlzónak hangzik, de ha belegondolsz, felnőtt kapcsolatokban ezt csinálni, ígérgetni, nem betartani, kamuzni, hazudni, kihúzni magad minden lehetséges módon a házimunkából és közben elnézni, hogy a másik csinál mindent. Nem zavarja, hogy ez baromira igazságtalan, nem veszi figyelembe, hogy neked is jár a szabadidő, nem tiszteli a kérésedet, az igényeidet és még sorolhatnám.

Lehet meg lehetne tanítani a normális együttélés szabályaira, de ezt gyerekkorban kellett volna a szüleinek, nem a partnerének b.szódni vele. Igaza van a 19-nek, baromira kiábrándító, amikor tanítgatnod kell a partneredet, mint egy kisgyereket, hogy a koszos zoknit a szennyesbe rakjuk és nem a földre.

Te döntésed, akarsz-e így élni, de tapasztalatból mondom, ez egy örök konfliktusforrás lesz, mert megváltozni soha nem fog, benned meg mindig tüske lesz az igazságtalan helyzet miatt, meg a másik kiábrándító, szemét viselkedése miatt.

22# "Én takarítottam, pakoltam, rendszereztem a dolgokat, ő meg szart bele mindenbe és a munkámat sem tisztelte."

Igen, ez valahol kéz a kézben jár a tisztelettel (annak hiányával).

"Tudom, túlzónak hangzik, de ha belegondolsz, felnőtt kapcsolatokban ezt csinálni, ígérgetni, nem betartani, kamuzni, hazudni, kihúzni magad minden lehetséges módon a házimunkából és közben elnézni, hogy a másik csinál mindent"

Ez az élet minden területére igaz. A kapcsolat szempontjából fontos kérdések tisztázása alóli kibújások tulajdonképpen szintén a bántalmazás egy formája. Ráadásul bizalomromboló is egyben.

27

Ha én egésznap szombaton, nagytakaritok, értsd: mindent IS leporolok, kimosok, ablakot pucolok stb, a férjem mindig elvisz etterembe vacsizni... és nagyon jól esik! Az meg, hogy a férfi fizet, mondjuk alap!

Kérdező, a baratnőd valóban ordatlan rendelten, hovatovább, igénytelen! Csodalkozom, hogy fürdeni azért szokott.... azért egy minimális szint illene...nameg, olyan alap dolgok, hogyha a hálóban használol egy paplant, akkor azt nem viszem ki a konyhába! Wtf?

#27:

"Annyit kéne megértetni vele, hogy nem kellemes egy trágyadombon élni"

Az ilyen típusú ember NEM érzi, hogy trágyadombon élne, mert neki ez a jó, ez a természetes. Aki meg rendszerető az meg már ezt a trágyadombot nem tudja elviselni. Ha az alapszemélyisége ilyen akkor NEM lehet vele hosszabb távon ezt megértetni. Ideig óráig elpakol ha veszekszel vele, de nem marad tartós ez az állapot. Mert ő ilyen, így kell(ene) elfogadni.

Ezért nem érdemes győzködni, tanítgatni, nevelgetni, hanem el kell fogadni azt, hogy nem mindenki érzi jól magát a patika rendben.

Én rendszerető vagyok ezért mondtam azt, hogy ilyenkor be kell látni ha két ember nem illik össze. Mert az életünk nagy részét az együttélés és az ezzel járó hétköznapi dolgok teszik ki.

Neki önmagától kellene belátnia és tenni érte hogy ez változzon, ahogy a 18-as is írta (minden elismerésem neki). Saját magától kellene hogy igénye legyen rá, de nincs, mert gyerekkorában nem úgy szocializálódott.

Egyik fél sem erőszakolhatja a másikra ilyen szempontból az akaratát. Csupán csak el kell fogadni, ha valakivel nem tudunk együtt élni vagy nem illünk össze. Egy párkapcsolatban sok mindenben kellene passzolni pl. jövőkép, pénzkultúra, szex, személyiség (aminek része a rendhez való hozzáállás is).

Ha meg nem megy valami azt nem kell erőltetni.