Barátnőm hihetetlenül rumlis, mit lehet ez ellen tenni?

Az a baj, hogy ma már nem referencia ez (sem...).

True story, időről időre én is belefutottam ilyen emberbe, én sem tudnék így élni. Nem vagyok egy OCD-s rendmániás nyugger, ahol a tárgyaknak évi 2 cm-es mozgásterük van, félreértés ne essék, én is rendetlen vagyok sokszor, de sokkal komfortosabban érzem magam, ha én uralom a káoszt és nem a káosz engem. A koszról nem is beszélve. Így is mindenhol kosz van, miért kell az Otthonomban is annak lennie?

Igaz a mondás, hogy lakva ismered meg igazán a másikat.

Akkor aztán megmutatkozik mindenkinek az igazi személyisége. Van amin akarattal tényleg lehet változtatni, de az alapszemélyiség nem változik. Vannak rendszerető és rumlis emberek (férfiak és nők egyaránt). Az esetek többségében ha nem idomulnak egymáshoz, akkor sosem fognak kiegyezni egymással. Erre mondják azt, hogy megszoksz vagy megszöksz. Nem csak a szexben kell egyezni, hanem az ilyen hétköznapi dolgokban is, hogy hosszú távon jól működjön egy kapcsolat.

Én is kupis vagyok nő létemre, engem kifejezetten zavar, ha minden rendben és a helyen van, nekem hideg érzést okoz, nem érzem otthonosan magam.

Ez egy dolog.

De nem elek mocsokban, a szemetet nem hagyom szét, a WC-t takaritom magam után.

Egy dolog rendetlennek lenni és egy másik igenytelennek.

Itt az utóbbiról van szó.

Rumlis nőként válaszolok. Nagy utat jártam be, mióta kiköltöztem a gyerekszobából, de valószínűleg sosem lesz makulàtlan az otthonom. Viszont nagyon sokat lehet javítani a helyzeten.

Először is, a barátnődnek kell akarnia a változást. Ha ő is látja, hogy ez így nem jó és komolyan változtatni akar, akkor ki kell alakítani a rendrakós rutinját. Ez nem fog egyik napról a másikra menni, egy szokás kb.60 nap alatt alakul ki.

Sokáig nagyon rendetlen volt a táskám. Tele volt szeméttel, felesleges kacatokkal. A vasárnapi rutinom lett, hogy MINDENT kirámolok a táskámból, és csak azt teszem vissza, amire tényleg szükség van. Jó ideje inkább naponta megteszem ezt, így egy alkalommal kevesebb a takarítani való. Hazaérek, kirámolok a táskákból. (Amióta gyerekeket nevelek, több táskám is van. Az elegáns, a szaladgálós, a játszóterezős, a strandolós, meg a gyerekek ovis/sulis táskája.)

A táska mintájára asztalomon, éjjeliszekrényemen, étkezőasztalon minden nap rendet rakok. Ezek mostmár pár perces műveletek, hiszen egy nap alatt nem tud felgyűlni olyan kupi, aminek már nincs erőm nekiállni.

Nekem a ruhásszekrényem is kritikus volt. Érdemes utána olvasni a "Konmari" módszernek. Marie Kondo: Rend a lelke mindennek. Amióta úgy hajtogatom a ruháimat, ahogy ez a hölgy tanácsolta, azóta könnyen ki tudok szedni 1 pólót a szekényből anélkül, hogy bármi más leborulna, összekuszálódna. Így sokkal könnyebb rendet tartani. A koszos ruha szennyesbe dobása is rutinmozdulat (mostmár).

Ezek elvileg alap dolgok, mégsem sikerül mindenkinek megtanulni otthon. Nálunk anyukám mindent megcsinált helyettem, sosem tanultam meg rendet tartani magam körül, így nagyon nehéz volt belerázódni a saját háztartásba.

Egyszerre 1 szokást vezessetek be. Pl.hazaér, a cipőit azonnal tegye a helyére. Vagy a levetett ruhái azonnal kerüljenek a szennyesbe. Ha már rutinmozdulattá vált az egyik dolog, akkor hozzávehettek még egyet.

Érdemes lehet a rendetlenség lelki oldalát is megvizsgálni. Meggyőződésem, hogy aki körül rend van, annak a lelkében is rend van. Ahol viszont kuszaság van a fejben, az "kicsordul" a környezetre is. Nem véletlen, hogy a kamaszok szobája általában rendetlen, és ahogy kialakítja az ember a saját életét, otthonát, megtalálja a helyét az életben, akkor az otthona is rendezettebb lesz.

#18:

Jó ötleteket adtál, csak ahogy így olvasom amiket írtál, ez baromira kiábrándító. Mármint az hogy, ez a felnőtt párkapcsolatok kategória és hogy az egyik félnek kellene "tanítgatnia" a másikat az alapvető rendszeretetre. Ha egy kisgyereknek napi rutint vezetünk be és egyszerre csak egy szokást az még érthető, na de hogy egy felnőtt embert egy másik neveljen rendre... Ez elég siralmas és lelombozó.

Én nem mondom hogy mindenki legyen rendmániás. Teljesen rendben van az is aki szereti a káoszt maga körül. Csak akkor el kell ismerni, hogy két különböző ember ilyen szempontból nem egymáshoz való, és nem egymást keresik. Én úgy gondolom ha rákényszeríteném valakire a rendszeretetemet (akiben ez magától nincs meg), akkor én át akarnám őt formálni a saját képemre. De ez fordítva is igaz lehet. Egy kupisabb ember meg engem nem tudna elviselni, ha én mindig rendet tennék a saját ízlésem szerint, és ő nem találná meg a dolgait. Én nem szeretnék ilyen szempontból senkit a saját képemre formálni. Ha alapból ebben nem egyezünk, akkor nem egymást keressük. Így egy csomó vitától megkímélhetjük magunkat.

"Én úgy gondolom ha rákényszeríteném valakire a rendszeretetemet (akiben ez magától nincs meg), akkor én át akarnám őt formálni a saját képemre."

Ez egy valid dilemma. Az ember fejében néha ott motoszkál "a másikat nem lehet megváltoztatni, mindig olyan marad, amilyen volt" gondolat, de szerintem ez sem igaz minden esetben.

Nem tanítgatni kell, meg kontrollálni a másikat. Hanem pl. rámutatni arra, hogy bár a rendtartás némi erőbefektetést igényel, hosszú távon konfortosabbá teszi az életet. Ha nagyjából rendezett környezetben élsz, akkor mondjuk nem azzal megy el az egész reggel, hogy úgy kell előkotorni a kupac ételmaradék alól valami használható pólót meg alsóneműt, amikor indulsz el otthonról, kotorászva a büdös zoknik között. Vagy nincs egy normális pohár amikor szomjas vagy és innál, mert b*sztál elmosni napokig és az összes a mosogatóban rohad. Vagy hogy pl. ne legyen az a bűz, amit az egy hete le nem vitt szemét áraszt magából. "Téged is zavar ez a szag?" Nem hiszem hogy van olyan, akit ne zavarna... Ha valaki rednszeresen ebben él és nem zavarják az ilyen fokú kellemetlenségek, annak valahol a lelkében is káosz van.