Mit lehet tenni,ha a stressz miatt kudarcba fullad a szex?Ha nőként megalázva érzed magad, mert a párod semmi testi intimitásra nem vevő a gondok miatt? Pár hete van így. Észrevettem,hogy valami más, de a legutóbbi próbálkozásom volt a legszörnyűbb.

"hosszú ideje arról szól a kapcsolatunk,hogy én próbálom összetartani, és megérteni minden helyzetet"

Bocsi, a kérdésből nem erre gondoltunk. Úgy tűnt, hogy te szándékos személyes támadásnak vettél egy akaratlan mentális blokkolást.

Továbbá arról sem írtál, hogy ez csak egy probléma a sok közül. Én úgy sejtem, itt inkább a többi probléma az igazi ok, ez már csak egy "ráadás".

Viszont ez esetben nem is az a kérdés, hogy legutóbb nem spriccelt el. Itt az a gond, hogy jó ideje döglődik a kapcsolatotok. Eddig tűrtél, aztán most robbant a dolog. De nekem úgy tűnik, hogy ez nem is csak pár hetes, hanem jóval régebbi probléma. Egyszerűen úgy tűnik, nem passzoltok egymáshoz. Tök más személyiségek vagytok, és egyszerűen nem tudtok egymáshoz idomulni. Felesleges is szerintem ragozni tovább. Ez már egy halott kapcsolat. Már csak az a kérdés, hogy mennyi időt akarsz még ebbe beleölni? Ő változni nem fog. (Meg te sem.)

1. nem neki való a munka

2. most döntsd el, hogy ezt hajlandó leszel-e akár éveken keresztül! eltűrni, vagy léptek - bármit

Én kiléptem az előző kapcsolatomból, mert nem pálya, hogy hónapokon keresztül vagy visszautasít, mondván fáradt, vagy 1 óra után sem tudom felállítani.

Nem minden a szex, de azért ez már bőven a ló túloldala volt.

A kérdező legutóbbi kommentje révén kibújt a szög a zsákból: láthatóan már magában eldöntötte, hogy nem kell neki ez a társkapcsolat, s csak azért tette fel a kérdést, hogy megerősítést kaphasson másoktól ebben a döntésében, illetve könnyebben felmenthesse önmagát. Annak örült volna, ha mindenki azt írja neki, hogy "hagyd ott ezt a férfit".

Nem veszi észre, hogy ahogy a dolgokról ő gondolkodik, az is az egoizmus egy formája, nemcsak az, ahogy a társa viselkedik vele. Ha ugyanis valakit csak azért "szeretünk", mert megkapunk tőle bizonyos lelki, testi és anyagi dolgokat, mert kielégíti bizonyos lelki, testi és anyagi szükségleteinket, az eleve nem szeretet. Az inkább egyfajta üzlet. A valódi szeretet attól független elköteleződés, hogy mit kapunk vagy nem kapunk meg a másik féltől. Az "adok és cserébe kapok" típusú párkapcsolatok hosszabb távon mindig kudarcra vannak ítélve. Az "örülök neked azért, aki vagy, s kitartok melletted" típusú párkapcsolatok a tartósak, életre szólóak.

#26: Szerintem nincs igazad. A kezdeti párválasztást valóban általában befolyásolják az olyan tényezők, mint például a tetszés, a belső igények és a vonzalom. Ezek a dolgok azonban hosszú távon önmagában nem képesek egy kapcsolatot fenntartani. Ezeknek ugyanis semmi közük a szeretethez, ami a hosszú távú kapcsolatok kulcsa. A szeretetnek nincs közgazdaságtana. Nem elvárásokon alapszik, hanem elköteleződésen. Ha valakit azért "szeretünk", mert nyújt nekünk valamit, akkor igazából úgy "szeretjük" az illetőt, mint az emberek a brassói aprópecsenyét. Ez nem szeretet. A szeretet arról szól, hogy örülünk a másik létezésének, attól függetlenül, hogy mit nyújt vagy nem nyújt a számunkra.

Ha tehát a kezdeti, vonzalmon alapuló párválasztást követően néhány éven belül nem alakul ki a szeretet, akkor hosszabb távon a kapcsolat szinte garantáltan tönkremegy. Ezért van az, hogy minden második házasság válással végződik, s még akkor a házasságon kívüli kapcsolatokról nem is beszéltem. Az emberek hatalmas többségének fogalma sincs arról, hogy a szeretet voltaképpen miről szól. Ez a tudáshiány rengeteg kínlódás, szenvedés forrása.

25-re:

"Az "örülök neked azért, aki vagy, s kitartok melletted" típusú párkapcsolatok a tartósak, életre szólóak."

Ez azért nem ilyen egyszerű. Van ilyen kapcsolat is, meg van életre szóló kínlódás is egymás mellett. Elméletben nagyon szép, de a valóság az, hogy ha valaki csak ad egy kapcsolatba, és nem tud kivenni semmi értékelhetőt, vagy csak nagyon minimálisan, akkor az idővel meg fogja nyomorítani őt.

Az egyik ilyen része a kapcsolatnak a szex. Ne menjünk bele az eltérő igényekbe, rejtett vágyakba, gátlásokba, elég az hozzá, hogy minden egészséges ember igényli a szexuális kielégülést. Ha ez nem működik, akkor igen nagy áldozat együtt maradni az illetővel csupán azért, mert pl. más dolgokban kielégítő a kapcsolat.

Én ezért sem ítélkeznék a kérdező felett. Lehet, hogy nagyon is kielégítő számára a kapcsolat, csak éppen a férj stressz kezelésével és az ebből fakadó impotenciájával nem tud mit kezdeni. Ez a feladat bizony a férfié, nem lehet ezért hibáztatni a kérdezőt, hogy egoista egy jogos elvárás támasztása miatt.

Ez az elképzelés, ami a 27.hsz-ben is megjelenik, amikor a szeretetet így definiálod: " A szeretet arról szól, hogy örülünk a másik létezésének, attól függetlenül, hogy mit nyújt vagy nem nyújt a számunkra." tulajdonképpen egy gumi-definíció. Sok mindent bele lehet magyarázni. Akár az önkizsákmányolást is, amikor egy alkoholista, bántalmazó ember melletti türelmet és kitartást ezzel magyarázunk, holott lehet, hogy csak béna tehetetlenség, egzisztenciális kilátástalanságból fakadó félelem miatt tűri el az illető ezt az állapotot. Lehet ez alapján a definíció alapján "szeretetnek" nevezni, de ez hazugság.

#28: Én a szeretetről mint szubjektív belső lelki élményről és beállítódásról beszéltem, és nem arról, hogy egy viselkedésbe vagy hozzáállásba kívülről mit magyarázunk bele. Aki valóban szeret, az tényleg egész lényével érzi és tudja is, hogy szeret. Aki csak félelemből vagy tehetetlenségből marad egy ember mellett, az a lelke mélyén tökéletesen tisztában van azzal, hogy nem szereti. Ezen a téren nem létezik önbecsapás.

Melegen ajánlom, hogy olvasd el Feldmár András: Szégyen és szeretet c. könyvét. Abból jól megértheted, hogy voltaképpen mi is a szeretet. Én egy egész könyvet nem tudok egy rövid hozzászólásban összefoglalni neked.

26-os vagyok, és továbbra is kitartok az álláspontom mellett, valamint 28-as váálasza is nagyon tetszett, nagyon is egyet tudok érteni vele.

Szerintem minden kapcsolatunk során felmerülnek költségek-jutalmak, nyiván teljesen egyéni, hogy ki mit tart jutalomnak. Persze lehetsz nagyon altruisztikus (mártír), és adhatsz és adhatsz folyamatosan csak te, úgy hogy nem vársz el cserébe semmit, de szerintem ez egy önfeláldozó, önfeladó élet, amiben mindent alárendelsz a másiknak, és kizártnak tartom, hogy hosszútávon egészsége és boldog élet lenne az ilyen ,,terézanyáskodás". Ebben teljesen kizsigereled magad, és nem gondolom, hogy egyenlőségen alapuló kapcsolat lenne az, amiben a másiknak csupán annyit kell beletennie, hogy létezik. Hiszen ennyi erővel bárki lehetne a párod, bárkit szerethetnél, bárhogy bánnak veled. De szerintem pont azért szerettél bele a párodba, amit nyújtott neked (nem tárgyi, hanem pl lelki támogatás, bíztatás, hit benned), amilyen érzéseket át tudtál élni mellette, ahogy magadra tudtál tekinteni miatta-ez máris egy jutalomnak minősül. Vagy kíváncsi vagyok, miért szerettél bele a párodba? Miért vagy pont vele?

És pont hasonlóak miatt tartom elképesztően károsnak a ,,feltétel nélküli elfogadás" gondolatát, mint amit 28-as is írt; általa leöntjük valami mézesmázos cukorszirupos dologgal a sz*r, pusztító, romboló kapcsolatot. Hányszor lehet itt is olvasni, hogy emberek benne maradnak bántalmazó kapcsolatokban, csak mert ők SZERETIK a párjukat, és ennyi elég. Ne számít, hogy félholtra veri, megalázza stb, de ő benne marad, nincsenek elvárásai a másik felé, és mert megmagyarázza hogy szereti a másikat (igen, tudom, hogy nem ilyen egyszerű a bánatalmazó kapcsolatok pszichológiája, és nem csak erről szól). Mindenesetre én abszolút ,,hiszek" a csereelméletben párkapcsolaton belül- bár ez szakirodalommal alátámasztott dolog, nem hit kérdése.