Az egód/önzőséged győzne, vagy a szíved?

A párom egy felnőtt ember, aki önálló döntéseket képes hozni a saját életéről. Tehát nem, nem szakítanék vele, mert nem nézem egy hülyegyereknek. (Ha olyan dologban nem egyeznénk, hogy akarunk-e gyereket, akkor szakítanék, de ez a harmadik féltől tök független). És egyébként sem úgy működik ez, hogy biztos, hogy jobb lenne vele. Mert lehet, vele kimehetne külföldre, de cserébe egy elviselhetetlen perszóna, aki lehúzza, lelkileg tönkreteszi, lehet, semmiről nem tudnak beszélni. Sőt, lehet a párom bele sem tudna/akarna szeretni, mert ő engem szeret. Akkor meg tök hülyeség volt szakítani...

Szóval én biztos nem fogok szakítani a párom helyett. Ha menni akar: nyitva az ajtó, menjen. De az az ő döntése legyen, ne az enyém.

"...ha tudnád, hogy a párodnak sokkal jobb lenne vele?"

- Egyrészt először is amit már látom leírtak, a párom egy független önálló ember, és ha mással akar lenni, akkor ezt a döntés p fogja meghozni, nem én/nem te..

Másrészt nagyon rossz ómen, amikor valaki ilyen szöveget tol be, hogy "én tudom neki mi a jó." Nem, nem tudod jobban nála, hogy NEKI mi a jó.. Elárulom, még az édesanyja sem tudja saját magánál jobban, hogy neki mi a jó.

"Vagy melletted dolgoznia kell, mellette meg tanulhatna még."

Valami sugarmommynak kéne átengedni aki eltartja? Milyen gyökér kérdés már ez 🤦 Előttem már mindent leírtak. Nem tárgy a férfi hogy átadjam másnak. Ha akar megy. Ha megy, nem kár érte. Én biztos nem értékelném le magam soha annyira hogy alázatosan azt nyekeregjem neki hogy mással jobban járna. Nem így vagyok huzalozva, hálistennek.