Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A szerelem - majd az ebből kialakuló szeretet ~ mindenképp önzőséget vár el?
Végül is már az.., hogy nekünk valaki kell - egy önző nézőpont.
Ha szeretni kezdünk valakit, egyből ott vannak a saját vágyaink a háttérben, és csak az alkalmas időpontra várunk, hogy mikor használjuk ki a másik felet - ezeknek a megvalósítására.
Ritkán merjük látni de - kölcsönös függés jön létre két fél között.
Adni kezdünk, és elvárunk más dolgokat, és ha nagyon egó alapból jön ez az egész - meggyőzzük magunkat arról is, hogy az a másik félnek jó (pedig végig csak saját vágyainkat kergetjük).
Szerintetek lehet úgy szeretni valakit, hogy nem várunk el semmit?
Működhet önzés nélkül is egy párkapcsolat?
Értem, hogy mire próbálsz utalni, de ez nagyon erőltetett.
Ha te önzésnek nevezed azt, hogy "nekünk valaki kell", akkor a válasz nem, nem működhet önzés nélkül egy párkapcsolat.
Hiszen ebből a (nem megfelelő) nézőpontból nézve, ha én ma főztem egy pompás ebédet a páromnak, mert örömet akartam okozni neki - akkor máris önző vagyok, mivel az, hogy a párom örült, igazából nekem esett jól...
Az már önzőség a javából. Meg egy kicsit gyökérség is:D
Már nem konkrétan ez a példa, hanem úgy általánosságban. Felnőtt emberként direktbe azért tenni valamit vki másért, hogy utána majd nekem legyen jó.
Szóval csak úgy szabad bármit tenni, hogy nincs semmi hátsó szándékunk!
Értem.
Csakhogy pl nekem néha nehéz őket észrevennem is.
Még akkor azt hiszem hosszú út áll előttem...
Igen. Ebben igazad van. Szoktam is ezen gondolkodni. Biztos pont azért, mert én is ilyen vagyok.
Majd igyekszem akkor változni, ês meglátom mire jutok. Na meg hogy utána mit ad még be az élet...
Párkapcsolattól eltekintve, önzetlenség, mint olyan, nem létezik.
Ha önzetlenül teszel valamit másokért, az téged jó érzéssel tölt el, hogy segíthettél. Vagyis (nem tudatosan!), azért vagy segítő, mert neked ez jó.
Vannak erről pszichilógiai elemzések, de ha ilyen szempontból nézed, akkor a szerelmi kapcsolatra is ráhúzható ez.
Persze, elég kisarkított szemléletmód, ez a fajta önzés - ha annak nevezed - nem rossz. Inkább afféle egészséges védelmi mechanizmus, ami kell ahhoz, hogy ne kerülj egy érzelmileg bántalmazó kapcsolatba (megteszel mindent a másikért, a saját károdra).
De vajon működhet hosszabb távon egy olyan kapcsolat is - ahol a két fél harmonikusan kihasználja egymást..?
Vagy ezt az irányt eleve kár kővetni?
Csak arra gondoltam akkor maradhatnék egy kicsit önző, és csak egy hasonló társat kéne keresnem.
Ez talán egyszerűbbnek, és gyorsabbnak tűnik mint elkezdeni önzetlenebbnek lenni :)
Végülis ez sem jó ötlet, mert nincs sok értelme.
Inkább akkor nem csinálok semmit. Akkor mondhatom hogy nem vagyok önző...
Majd ha sikerül változtatni onann nézve is átgondolom.. (Van egy olyan érzésem hogy valamit nem vettem észre .)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!