Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan győzhetném le az "önzőségem"? Egyáltalán ez az? (lent. )
Hosszú történet lesz, remélem azért páran elolvassátok.
Az egész úgy kezdődött, hogy megismertem Zolit(most nevezzük így...) több mint két éve. Ekkor én még kapcsolatban voltam, igaz, éreztem, hogy már nem húzzuk sokáig. Mindenesetre Zolival haverok voltunk,néha elbeszélgettünk erről-arról,de nem vittünk semmit túlzásba. Közben vége lett az akkori kapcsolatomnak(ami 1évet tartott),ekkor Zoli elkezdett "nyomulni" és kb. 2hónapra rá összejöttünk. Nem is volt egy darabig semmi gond, minden úgy ment ahogy szerettem(szerettük volna),aztán nyár közepe fele kezdett megváltozni. Sokszor viselkedett lekezelően, vágott jogtalanul dolgokat a fejemhez, mondván, hogy "ő csak őszinte volt". Persze, elismerem, hogy nekem is részem lehetett abban, hogy felmérgelődjön,de úgy érzem, akkor sem szabadott volna olyanokat vágjon a fejemhez, hogy "szerencsétlen" vagy "a fa*om is ki van veled" stb. Mindegy, lenyeltem, mert nyár végére már le volt rendezve a közös nyaralás és nagyon kellemetlen lett volna lemondani (barátokkal,szüleimmel szemben is,akkor visszakérni tőle a pénzt stb.). Aztán eljött a nyár vége és ő ősztől egyetemre került. Minden hétvégén találkozunk általában, hazajön, ezzel nincs gond. Az ősztől viszont az én életem is változott, középsulit csereltem és nagyon nehezen ment a beilleszkedés, sokat szenvedtem emiatt(nem sajnálatért mondom). Ekkor úgy-ahogy mellém állt, adott tanácsokat, azonban mindig felmérgelődött, mikor nem tudtam megvalósítani, amit ő tanácsolt. Nyílván mondani könnyű volt. (tudni kell, hogy ő inkább szórakozottabb típus, nem érdekli az egyetem se, nem tanul egy szót sem stb. én viszont a tanulósabb fajta vagyok, OKT minden évben, versenysport)Neki könyebb lett volna beilleszkedni, általában a "gyengébb" tanulóknak könyebb, mint a "jóknak".(gondolom én..) Mindenesetre ekkor kezdtem érezni, hogy "függő" kezdek lenni tőle (v. a kapcsolattól?), el sem tudtam volna képzelni, hogy mi lesz velem nélküle, ha elhagy, ezért eltűrtem kb. mindent neki.
válasza: válasza:Ez nem önzőség. Függőség.
Mivel nehezen illeszkedsz be ,ezért nagyon ragaszkodsz ahhoz a sráchoz, aki veled van. Ennyi.
Legyőzni? Hmmm... Én jó tanuló voltam és nem volt komolyabb gondom a beilleszkedéssel. Szerintem a zsák a foltját megtalálja. Minden suliba vannak azonos érdeklődési körű emberek. Ezekkel könnyebb.
A barátod uralkodó típus. Mindennek az akarata szerint kell teljesülnie. Lehet ezért nem tanul, akkor legalább nem idegeli magát, ha nem sikerül a vizsga.
A rossz hír, hogy később is csak olyan lesz, mint egy arab férj. Mindent az ő akarata szerint kellene tenned.
válasza:Ez most csúnyán fog hangozni: Lehet ez a jó, hogy uralkodik feletted, időnként lekezel. Így tudod, ki irányít, hol a helyed.
Ha nem így lenne, sza.ba se néznéd őt egy idő után.
Én a párkapcsolatot mindig is úgy képzeltem el, hogy mindent KÖZÖSEN beszélünk meg, úgy hogy MINDKETTŐNKNEK jó legyen. Így is éltem az életem, de eddig mindenki otthagyott, pont emiatt. Jól a pofámba vágták, "nem vagy a szememben férfi", és menekültek. Az utóbbi párom inkább visszament az exhez, aki pont olyan, mint a Te párod lesz majd pár év múlva ("mia f..zom van már, mikor hozod már be a vacsorámat, meg a sört???"). A mai napig értetlenül bámulok magam elé, hogy miért jobb neki az az élet, mint amit mi éltünk. A nagy sétákkal, borozgatásokkal, beszélgetésekkel, kirándulásokkal....
35F
válasza:1. Egyetértek, a barátod uralkodó típus. Minél tovább vagy vele, fokozatosan többet enged meg majd magának.
2. Ne legyél ilyen elveszett meg "félek az egyedülléttől, nem tudok beilleszkedni". Különben egész életedben domináns férfiakat fogsz keresni (ha egyszer olyat fogsz ki, akár meg is üthet, mert te tűröd). Suliban is biztos találsz olyanokat, akikkel jól kijöhetnél. Én is világéletemben éltanuló voltam, de emellett szükséges egyfajta lazaság, egészséges szerénység. Igen, jó tanulóknak nehezebb, ezért a te felelősséged, hogy ne sajnálkozz, siránkozz, hanem aktívan próbálkozz.
3. Csak azért ne maradj vele, mert félsz az egyedülléttől. Találsz majd mást, normálisabbat. Ilyen fiatalon még bele kell kalkulálni egy kapcsolatba, hogy nem feltétlenül fog örökké tartani.
válasza: válasza: válasza:Köszönöm szépen az eddigi válaszokat!
Nem tudom miért érzem azt, hogy nem tudom otthagyni, mindig összeszorul a torkom, már a gondolatától is.
Viszont benne lenni sem jó, ma is lehetősége lenne találkozni velem, mégsem teszi, és még "neki áll fennebb".
Tényleg nem értem. :|
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!