Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan győzhetném le az "önzőségem"? Egyáltalán ez az? (lent. )
Hosszú történet lesz, remélem azért páran elolvassátok.
Az egész úgy kezdődött, hogy megismertem Zolit(most nevezzük így...) több mint két éve. Ekkor én még kapcsolatban voltam, igaz, éreztem, hogy már nem húzzuk sokáig. Mindenesetre Zolival haverok voltunk,néha elbeszélgettünk erről-arról,de nem vittünk semmit túlzásba. Közben vége lett az akkori kapcsolatomnak(ami 1évet tartott),ekkor Zoli elkezdett "nyomulni" és kb. 2hónapra rá összejöttünk. Nem is volt egy darabig semmi gond, minden úgy ment ahogy szerettem(szerettük volna),aztán nyár közepe fele kezdett megváltozni. Sokszor viselkedett lekezelően, vágott jogtalanul dolgokat a fejemhez, mondván, hogy "ő csak őszinte volt". Persze, elismerem, hogy nekem is részem lehetett abban, hogy felmérgelődjön,de úgy érzem, akkor sem szabadott volna olyanokat vágjon a fejemhez, hogy "szerencsétlen" vagy "a fa*om is ki van veled" stb. Mindegy, lenyeltem, mert nyár végére már le volt rendezve a közös nyaralás és nagyon kellemetlen lett volna lemondani (barátokkal,szüleimmel szemben is,akkor visszakérni tőle a pénzt stb.). Aztán eljött a nyár vége és ő ősztől egyetemre került. Minden hétvégén találkozunk általában, hazajön, ezzel nincs gond. Az ősztől viszont az én életem is változott, középsulit csereltem és nagyon nehezen ment a beilleszkedés, sokat szenvedtem emiatt(nem sajnálatért mondom). Ekkor úgy-ahogy mellém állt, adott tanácsokat, azonban mindig felmérgelődött, mikor nem tudtam megvalósítani, amit ő tanácsolt. Nyílván mondani könnyű volt. (tudni kell, hogy ő inkább szórakozottabb típus, nem érdekli az egyetem se, nem tanul egy szót sem stb. én viszont a tanulósabb fajta vagyok, OKT minden évben, versenysport)Neki könyebb lett volna beilleszkedni, általában a "gyengébb" tanulóknak könyebb, mint a "jóknak".(gondolom én..) Mindenesetre ekkor kezdtem érezni, hogy "függő" kezdek lenni tőle (v. a kapcsolattól?), el sem tudtam volna képzelni, hogy mi lesz velem nélküle, ha elhagy, ezért eltűrtem kb. mindent neki.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!