Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy egyke férfinek esélye sem lesz a lánytestvéres barátnőjénél első helyen lenni? A nővérei mindíg elsőbbséget fognak majd élvezni?
Anyós már régen elhunyt.
Após jó fej, csak kissé elengedte magát már öregkorára magányába.
A lányai már gyerekkorukban is hülyét csináltak belőle gyakorlatilag, és szinte ahogy nagykorúak lettek megszöktek az első csávóval aki "felvette" őket...
Kezdem magam néha úgyérezni mint ő...
Mit nem értesz? Van három lány, testvérek, félárvák én a legkissebbikkel vagyok együtt, mind külön élünk a szülőktől.
De az a gyanúm, hogy a "lányok" jobban összetartanak mint az egész család... Gyakorlatilag "kihasználják" a férfiakat akikkel vannak.
Mindhárom lány baromi kényelmes, nem tanult tovább egyik sem, az egyiknek szinte munkahelye sem volt soha, pedig már lassan 40 éves lesz, a másiknak a párja középvállalkozó, gyakorlatilag nem kell dolgoznia, a legkissebb meg aki a párom meg megelégszik a minimummal, pedig még bőven a huszas évei elején jár. Nem törődik az egészségével sem, és nemhogy a továbbtanulást, de méga nyelvtanulást is hanyagolja, pedig sokkal jobb munkát tudna szerezni vele.
Én meg a belemet hajtom ki gyakorlatilag másodállással, meg még ingatlanokkal, is spekulálgatok kicsiben.
Ha úgy èrzed kihasznál, akkor ezt próbáld meg vele megbeszélni. Nyilván ez nem fair így.
Egyébként meg nem hiszem, hogy ott a probléma, hogy te egyke vagy.
Abból gondolom, hopgy ez alapvető különbség közöttünk, hogy én mindenért egymagam vagyok képes megdolgozni és elérni, de ők meg egymásra tologatják csak a felelősséget sokszor! Amikor szorgalmaztam, és támogattam a páromat, hogy jogsizzon le, a két nővére még elkezdett az ügy ellen beszélni, hogy hát minek az, meg úgyse lesz pénze kocsira stb... Kb a bicska nyílt már ki a zsebembe... Az önbizalmátis állandóan letörik, mert ő a legkisebb, ez meg naív módon felnéz rájuk (de mire?) ..
A jogsit elsőre megszerezte majdhogynem hibapont nélkül és a kreszt is előtte.
De most megint le van ülve mint az iszap, nem akar kocsira gyüjteni, az enyémek meg neki nem megfelelőek ( egyébként se adnám kölcsön).
Nem szar csak kissé reménytelen, (de lehet én vagyok türelmetlen) én meg nem szoktam könnyen feladni dolgokat... De attól tartok ez a testvéri kötelék egy életen át el fog kísérni.
Talán megoldás lenne, ha elvenném és az ország másik végébe települnék vele? Vagy hiába mert ott a net meg a fészbuk...
3-as vagyok
Azért dolgozol egyedül meg a céljaidért, mert erre tanítottak a szüleid, hogy ÖNÁLLÓ legyél!
De ennek nincs az egykeséghez köze.
Neki nyilván nem ezt tanították a szülei, hogy boldoguljon egyedül. Ezért próbál abba kapaszkodni, amibe/akibe épp bír. Ez lehetsz te, a tesvérei, az apja, aki épp kéznél van.
Saját tapasztalatból mondom ezeket, nekem se tanítottak szart se a szüleim, sőt támogatni se támogattak soha semmiben. Én se vagyok képes a céljaimért küzdeni, helyette csak szenvedek. A különbség a barátnőd és köztem, hogy én nem akaszkodok egy pasira se rá.
Nem nem mélyborsod. De azért ennyire nem kéne sznobnak lenni.
Én pest megyei, ő egy megyével mellőle.
De mindannyian a fővárosban élünk, ketten sajátban egy albérletben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!