Hirtelen felindulásból, veszekedés közbeni szakítás mennyire komolyan vehető?

Évek óta együtt élünk, sajnos a konfliktuskezelés nem az erőssége a barátomnak. Egy icipici bolhából elefántot tud csinálni, rám hárít mindent majd ezután ignorál. Én olyan vagyok, hogy mindent azonnal szeretnék megbeszélni és túllépni a veszekedésen. Ezért ha ignorál, én felidegesítem magam és méginkább megyek utána, hogy oldjuk már meg. Ekkor olyan ideges lesz, hogy odáig fajul a veszekedés, hogy akkor azt mondja: nem érdekel az egész, én nem akarok időt szánni erre, más jobban tudna veled foglakozni, nem én vagyok a hozzád való, jobb lenne ha akkor nem lennénk együtt. Olyat is hozzátesz, hogy neki nem való kapcsolat, szeretne független lenni, hogy ne kelljen elszámolnia a napjával, azt csinálhasson és akkor amit csak szeretne. Én meg ilyenkor érthetetlenül állok, hiszen semmit nem veszek ebből észre, a mindennapokban sosem mondd ilyet, a jelét sem mutatja, boldogok vagyunk, talán ő még többet is törődik felém és mutatja a szeretetét, mint én. És a pár év alatt ezt eljátszotta számtalanszor, volt hogy heteket külön voltunk, de aztán visszajött vagy nem is történt meg a szakítás, hanem másnap már meggondolta magát és mintha mi sem történt volna.... ezek a kijelentései mennyire komolyak ha igazából még mindig velem van és láthatóan nagyon szeret? Vagy csak képtelen elengedni de amúgy a függetlenségre vágyna?