A szívemre vagy az eszemre hallgassak?

19 éves lány vagyok, most kezdtem el egy sulit és volt egy fiú, aki már második napon nagyon rámkattant, bókolgatott, stb, de nagyon idegesített h ennyire nyomult, nem is ismertem, és nem volt meg az a bizonyos szikra sem.Meg is mondtam neki, hogy az én részemről csak barátság lehet, de ő azt mondta kitartó, szóval mégis elmentem vele egy délután egy beülős-söröző beszélgetős helyre.Nagyon jól éreztem magam vele, kicsit megdobogtatta a szívem.Búcsúzáskor mégis menekültem tőle, mert féltem, hogy többet szeretne.Az azután következő hétvégén nem tudtam eldönteni mi legyen, mert hatalmas ellentmondás volt bennem.A srác életvitele nagyon különbözik az enyémtől, ő szeret kocsmázni és inni, én pedig nem szeretem azokat az embereket, akik csak azért mennek el vhova h lerészegedjenek jóbuli címszó alatt.Állítólag szeret csajozni is, viszont amikor kettesben voltunk teljesen más volt.Úgy döntöttem, hogy nem lépek felé, mert nem illünk össze.Azóta már egy hét telt el, és kezdem jobban megismerni, mivel egy osztályba járunk,lassan már csak rá tudok gondolni, félek, hogy szerelmes leszek, viszont tudom, hogy nem akarok vele összejönni akkor sem.Az is lehet, hogy ő már nem is akar tőlem semmit, mert már nem közeledik úgy.Lehet csak egy csaj voltam a sok közül, de most már belebolondulok.Annyira kettős jellem, és az egyik részét szeretem a másikat pedig nem.Arra is gondoltam, hogy lehet azért kezdett el vonzani, mert már nem látom rajta, hogy kellenék neki.Önző vagyok, mert nem akarom, hogy más lánnyal összejöjjön, nem bírnám ki, viszont én nem tudom neki azt adni, amit ő szeretne...

Igazából már eldöntöttem, hogy eltemetem magamban az érzéseimet, csak kíváncsi vagyok a véleményetekre.

19/L