A szívemre vagy az eszemre hallgassak?

Szerintem sürgősen jöjj össze vele amíg nem késő! Tetszik neked ez a srác, nekem úgy tűnik! "Nem illetek össze", honnan tudhatod? Alig ismered. Ez így is marad, ha nem adod meg a lehetőségét, hogy megismerd. Pedig kiderülhet, hogy tévedsz, lehet, hogy nagyon boldogok lesztek, nem szabad ezt elszalasztani!

Kocsmába nagyon sok fiatal szeret eljárni, nem feltétlenül azért, hogy berúgjon mint az albánszamár, hanem van annak egy hangulata oldottan elbeszélgetni valakivel egy sör mellett. (Szerintem nagyon is alkalmas hely az ismerkedésnek ezen fázisában, mert nem olyan romantikus, hogy feszengés legyen, ugyanakkor van azért egy hangulata szemben egy McDonaldssal vagy plázamozival. Ezután persze majd jöhet az éjszakai Dunapart vagy romantikus étterem, erdei séta stb.) Szóval az még nem mond el valakiről semmit, hogy szeret kocsmába járni. Ebből még nem következik, hogy egy igénytelen züllött alkesz.

De vegyük a legrosszabb forgatókönyvet, tegyük fel, tényleg nem tudod megadni neki amit szeretne, ettől függetlenül belezúgsz, de ő otthagy. Szenvedsz miatta pár hétig/hónapig, de gazdagabb egy élménnyel, tapasztalattal, ami pozitívan befolyásolja a további életed, a szomorúság meg mindig elmúlik.

Ha viszont magadnak bemagyarázott észérvek miatt nem jössz össze azzal a fiúval, akinek már megborzongsz az érintésétől, már nem bírnád ki ha becsajozna, egyszóval jó úton jársz, hogy teljesen rákattanj.. úgyis az lesz a vége, hogy odaleszel érte (mégpedig az a fajta rajongás, amikor magadnak alakítasz ki egy ideális képet róla, mert "nem akartad" megismerni). Nem tudom hogy lehet eltemetni egy érzést, tegyük fel, te tudod.. akkor is megbánod, legfeljebb nem tudatosul benned, csak érzed, hogy ott van benned egy ismeretlen eredetű tüske. De ha meg tényleg rákattansz (amire komoly esélyt látok), akkor meg pláne megbánod.

Persze most lehet mondani, hogy ha Szerintem sürgősen jöjj össze vele amíg nem késő! Tetszik neked ez a srác, nekem úgy tűnik! "Nem illetek össze", honnan tudhatod? Alig ismered. Emiatt ez most a te agyszüleményed jobb híján. Ez így is marad, ha nem adod meg a lehetőségét, hogy megismerd. Pedig kiderülhet, hogy tévedsz, lehet, hogy nagyon boldogok lesztek, nem szabad ezt elszalasztani!

Kocsmába nagyon sok fiatal szeret eljárni, nem feltétlenül azért, hogy berúgjon mint az albánszamár, hanem van annak egy hangulata oldottan elbeszélgetni valakivel egy sör mellett. (Szerintem nagyon is alkalmas hely az ismerkedésnek ezen fázisában, mert nem olyan romantikus, hogy feszengés legyen, ugyanakkor van azért egy hangulata szemben egy McDonaldssal vagy plázamozival. Ezután persze majd jöhet az éjszakai Dunapart vagy romantikus étterem, erdei séta stb.) Szóval az még nem mond el valakiről semmit, hogy szeret kocsmába járni. Ebből még nem következik, hogy egy igénytelen züllött alkesz.

De vegyük a legrosszabb forgatókönyvet, tegyük fel, tényleg nem tudod megadni neki amit szeretne, ettől függetlenül belezúgsz, de ő otthagy. Szenvedsz miatta pár hétig/hónapig, de gazdagabb leszel egy élménnyel, tapasztalattal, ami pozitívan befolyásolja a további életed, a szomorúság meg mindig elmúlik.

Ha viszont magadnak bemagyarázott észérvek miatt nem jössz össze azzal a fiúval, akinek már megborzongsz az érintésétől, már nem bírnád ki ha becsajozna, egyszóval jó úton jársz, hogy teljesen rákattanj.. úgyis az lesz a vége, hogy odaleszel érte (mégpedig az a fajta rajongás, amikor magadnak alakítasz ki egy ideális képet róla, mert "nem akartad" megismerni). Nem tudom hogy lehet eltemetni egy érzést, tegyük fel, te tudod.. akkor is megbánod, legfeljebb nem tudatosul benned, csak érzed, hogy ott van benned egy ismeretlen eredetű tüske. De ha meg tényleg rákattansz (amire komoly esélyt látok), akkor meg pláne megbánod.

Persze most lehet mondani, hogy ha összejöttök és rosszul sül el, azt is ugyanúgy meg lehet bánni. De jelentős különbség van a kétféle megbánás között! Ha azt bánod meg, hogy belementél, az a legeslegrosszabb esetben pár hónap szendvedést eredményezhet, ami (ha nem fojtod magadba) nyomtalanul elmúlik. Mert TUDOD, hogy mi az amit megbántál. De ha nem mész bele, akkor SOSE TUDOD MEG, mit hagytál ki, ezért sokkal tovább marad benned a rossz érzés.

Egyszóval szerintem ne szalaszd el ezt a lehetőséget! Meg "jobb megbánni, hogy megtettem, mint megbánni, hogy nem". (Tudom ez ilyen hülye közhely, de eléggé aktuális.)

Ha még van türelmed, egy saját élmény:

Pár éve egy egyetemi partin odajött hozzám egy srác, eléggé rámnyomult, elkérte a számom. Energikus, vidám, laza arcnak tűnt. (Ő is művészsulis volt, de a másik egyetemről.) Nem izgultam rá első látásra, de nem is volt ellenszenves, szóval megadtam a számom, ki tudja. Mielőtt először taliztunk, megnéztem az iwiwprofilját (akkor még az iwiw volt a menő). Elég részletes, láthatóan sokszor frissített profil volt, amiről világosan látszott, hogy ez egy lelkisérült, skizoid beteg állat, tehát a kattant idióta karakter tökéletes megszemélyesítője. És már nemegyszer vonzottam be labilis, lelkisérült csávót, tapasztalatból tudtam, hogy abból csak a szopás van. Nade olyan helyes, gondoltam.. meg magamat ismerve (szinte sosem hallgatok az eszemre) fölöslegesnek láttam mérlegelni, miután úgyis tudtam előre, hogy bele fogom menni. Így is lett. És a végkimenetele is borítékolható volt. Kábé egy hónap alatt menthetetlenül belezúgtam, és mikor ez megtörtént, őneki "kisiklott az élete" amire most jött rá, meg "ő nem tudja, hogy ő kicsoda" stb, egyszóval kattant benne valami és otthagyott. (Amúgy orvosilag szerintem nagyjából rendben van, csak nagyon összetett, ami rosszul párosul a naivitásával.) Majdnem megőrültem, annyira megkészültem tőle. Később megint sikerült összejönnöm vele, nagyon boldog voltam, de az csak egy hétig tartott, mert megint otthagyott egy megérzése miatt, amit nem is tudott verbálisan kifejezni.

Az egész sztori lazán belefért 3 hónapba, de kábé fél évig tartott amíg kihevertem.

Vajon megbántam? Nem. Mert ez nagyon sokat lendített a lelki és mentális fejlődésemen. Most ez biztos ellenszenves köcsögül hangzik, de tényleg sokat változtam ennek hatására, erősebb lettem tőle, és szerintem bizonyos helyzeteket még szarabbul, éretlenebbül kezelnék, ha ezen nem mentem volna keresztül. Talán még a mostani barátom sem lenne meg, akive két éve együtt vagyok! (Mert ki tudja, minden összefügg...)

Ezt a sztorit nem elijesztésnek szántam, csak alátámasztani, hogy legtöbbször jobban megéri bevállalni valamit, mint örökre bánni, hogy sosem tudtad meg, mit hagytál ki. és rosszul sül el, azt is ugyanúgy meg lehet bánni. De jelentős különbség van a kétféle megbánás között!