Ezt meg kell beszélni? El tudnátok neki felejteni?

Azért, ha most egy eset miatt kiszeretsz belőle, akkor valójában nem is szereted igazán.

Nem megcsalt, nem embert ölt, stb, csak egyszer kicsit többet ivott a kelleténél.

Tudom ez sokaknál “normális” és sokan túlzásnak gondolják hogy kiakad ezen bárki. Az én ismerőseim között is sok a “partyarc”, akik nyilván piálva buliznak.

Viszont én is utálom az ilyet, sosem iszom, max 1-1 koktélt, nem is bírja a szervezetem. Apám alkoholista volt, rengeteget jött értem részegen az oviba (ha épp nem felejtett el), kicsinek is sokat vert ok nélkül, ordibált, dobálózott, csendben a falhoz simulva kellett élnem, nehogy észrevegyen és megint baj legyen belőle… ez egy gyereknek tudjátok milyen trauma? Hogy az apja (vagy anyja) miatt kell szégyenkezni a boltban vagy az oviban, mert fel se ismeri a saját gyerekét annyira részeg? Vagy hogy nem számíthatsz vigaszra sosem tőle? Hogy félni kell? Hogy az összes pénzt elissza és neked kell felnőnöd idejekorán, hogy inkább nem kérsz fagyit, hogy maradjon? Hogy az idegenek se segítenek hiába látják hogy szenvedsz, mert nem az ő gyerekük vagy nem szólhatnak bele…

Aki sosem élte át az örüljön neki, de ettől még, aki nem szereti az alkoholizálást annak oka van.

A férjem már nem nagyon csinált ilyet mikor összeismerkedtünk, de legénybúcsúkról rendszeresen így jött haza hogy éjjel helyettem a wct ölelte. Olyankor én is hatagudtam mert mindig kértem előre hogy csak annyit igyon hogy ne legyen rosszul.

Egy-egy alkalomtól nem válnék el, mivel tudom hogy ott is csak azért ivott mert a többiek is. A következményt meg ő viseli.

12-es vagyok.

Én is érzékenyen reagálok emiatt a témára. Mindenképp beszélj vele róla. Nem kell rögtön nekiesni, mert akkor védekezni fog és nem belátni.

Amúgy ott azért még szerencsére nem tartotok, mint az alkesz szüleink. De megértelek. Az meg hogy ne lehessen még csak beszélni se a férjeddel egy ilyen dologról ami téged zavar mert ő felnőtt meg férfi, meg az alkoholizálás elfogadott dolog…na ne már. Pont attól műkődik a házasságunk hogy mindent megbeszélnk. És igen néha sárkány vagyok, ha keveset alszok vagy valami, de az érzéseim megbeszélése miatt sose gondolt a férjem sárkánynak.

“ persze hajtsa fejét felette szó nélkül aztán azt hiszi ez így tok oké volt és máskor is meg csinálja.”

Csak nagyjából sikerül értelmezni, mit szeretnél itt mondani, mert se füle se farka.

Szóval azért kell “beszélni” vele, mert szerinted a bajt megelőzni kell, és azért kell zéró tolerancia, mert különben olyan tróger, hogy minden nap a kocsmában lógna?

Szerintem hosszú távon jobb lenne neki egyedül.

Azt tudni kéne, hogy normál esetben milyen az alkoholfogyasztasi szokása.

Ha egyébként nem iszik vagy csak ritkán és most egy kicsit kirugott a hambol hát egészségére. Ettől még nem lesz rossz.

Amikor az ember szinte állandóan részeg, az már megint más kategória.

Neki is. Most már biztos. Ne vedd el az esélyt tőle, hogy legyen egy rendes szerető barátnője, felesége.

Egyébként mi köze a férj ivásának a gyerekvállalás kategóriához?