Barátnőmmel szóba jött a fizetések kérdése és teljesen besértődött mikor mondtam neki, hogy a nők kevesebbet keresnek mint a férfiak, normális ez?

"Arról beszéltem, hogy a legmagasabb szintet csak a férfiak tudják megütni"

Na ne mond.

Az a kérdés, hogy ténynegállapítás bolt részedről, vagy egyet is értesz azzal, hogy ez így van rendjén?

Ha az előbbi, akkor nem vágom, hogy mi a baja, ha az utóbbi, hát én is kivagnalak.

Ha nagyon biosz felől közelítjük meg a problémát, akkor elvileg tényleg a férfiak szórása nagyobb. Tehát többen rendelkeznek magas IQ-val és alacsonnyal is.

Viszont ez az átlagos munkahelyeken (kutató pozik kivételével), nem számít. Pl. informatikusként látjuk, hogy Magyarországon ma hátrány, ha túl magas az IQ-d és unod a feladataidat. A legjobb programozók sokszor nem tudják elvégezni az egyetemet, vagy valami vidékit végeznek, a normális egyetemi diplomát/phd-t igénylő pozíciók, meg nem fizetnek annyit itthon, mint egy sima java vagy c++ fejlesztő pozi, ahol elég kevés felsőbb matekot, algoritmuselméletet vagy optimalizálást használsz napi szinten.

Eredetileg nők voltak programozók, ráasásul assemblyben írták a kódokat.

Ha megnézed, a nők egyetem végéig szorgalmasabbak mint a férfiak (vagy legalábbis jobb eredeményeket érnek el), tehát nem is ez a különbség oka. Főképp, hogy amúgy a fizetések akkor kezdtek el nőni, amikor fehér férfiak is elkezdtek programozni.

Tehát mi az, amitől egy nő "nem is tudna olyan munkát végezni, mint egy férfi".

Feltehetően a gyerekvállalás miatt, főképp, ha mindegyik után otthon van 3 évet (ha nem a fizikai munkára gondoltunk, mert azt mondjuk nehezen tudna végezni). De azt gondolom, hogy rettenetesen bántó azt mondani, hogy a másik ember nem lenne képes megcsinálni valamit, amikor sokkal nehezebb dolgot kell tennie, mint neked.

Kiegészítès: szerintem amúgy nagyon káros, hogy a szülők nem megosztott gyedet kapnak (tehát egy év csak az apának járna, ha otthon akar maradni, ha nem akkor elveszik), mert (1) az apákkal nem alakul ki olyan mély kapcsolata a gyereknek (2) a nőkről mindenki tudja, hogy el fog menni szülni és potenciálisan 9 évig csak két terhesség között beköszön.

#26 Vannak rá felmérések, hogy pl. négereknek kevésbé adnak akciókat autószalonokban (az USA-ban), egyszerűen, mert nekik mindenki kevésbé ad kedvezményt, ezért drágábban is meg fogja venni a kocsit.

Amúgy a nők munkája kevesebbet ér, mert nagyon sokat vannak gyesen és utána ők hozzák-viszik a gyerekeket, maradnak otthon, ha betegek, kevesebbet túlóráznak.

De ez nem azért van, mert nem lennének rá képesek (ha a férfiak csiálnák ugyanezt), hogy ugaynannyit dolgozzanak.

Nekem pl. a főnököm sokat dolgozik, de nem áll szóba az anyósával, mert szerinte a "férje neveli a gyereket". Pedig a főnököm viszi suliba, olvas esti mesét, fürdeti. Szóval annyit tesz, mint egy átlagos férj. Ennek ellenére a környezete rossz szülőnek gondolja.

Azt megállapítani, hogy a nők munkaerőpiaci helyzete egy a társadalmi igazságtalanságok közül, mert ugyanazért a munkáért alacsonyabb bért kapnak, és kevésbé elérhetőek számukra a magasabb pozíciók, egészen más, mint ezzel a gyakorlattal egyet is érteni, sőt, evolúciós blablával megpróbálni alá is támasztani ennek ésszerűségét és helyességét.

Ez utóbbira én is ki lennék akadva. Nem, a férfiak nem predesztináltak evolúciósan sem a munkahelyi sikerekre. Főleg a gyermekkondozás körül kialakult társadalmi gyakorlat lehetetleníti el a nőket a munkaerőpiacon, s ez az általános alulértékelés így a gyermektelenekre is kihat. Nem az agyunk felépítése, hanem a társadalmilag konstruált nemi szerepeink akadályozzák a karrierünket.

Az egyetlen biológiai tényező, aminek itt szerepe lehet, az az, hogy nekünk kell megszülni a gyerekeket, és eközben nehéz dolgozni. Ez szívás.

Ráadásul ez az egész egy öngerjesztő folyamat, hiszen az a szülő fog továbbra is dolgozni a baba- és kisgyerekgondozás időszakában, aki többet keres, hiszen racionálisabb az alacsonyabb fizetést kiejteni. Így viszont a nők még jobban kiszorulnak a munkából, és még inkább bebetonozódik az, hogy a férfi karriert épít, a nő meg családot. Nákunk is ez van. Három gyerekünk van, de a férjem már eleve a phd végén, én meg a bsc elején jártam, amikor megismerkedtünk, így mire gyerekvállalásra került a sor, ő már sokat keresett, és meg pályakezdő voltam. Gazdaságilag az volt a racionális, hogy én maradok otthon. Három gyerekünk lett, a férjem szép karriert épített, és meg csak részmunkaidőzni tudok, mert a gyerekeket hurcolom jobbra-balra. Ha betegek, nyilván én maradok otthon velük, nem a vezető beosztásban dolgozó férjem. Az előléptetésekkel nyilván nem engem találnak meg, aki 1-2 hetet otthon van havonta. Ha ezekután nekem azt mondaná a férjem, hogy hát nekem azért nem olyan fényes a karrierem, mint neki, mert alkalmatlanabb vagyok rá, hát én el is válnék, gyerek ide vagy oda.