Mit kene tennem ebben a helyzetben?

Par honap mulva leszunk egyutt 5 eve a parommal. Szinte az elso perctol fogva egyutt elunk. A kapcsolatunk elso fel eve eleg borzalmas volt, rengeteget veszekedtunk, volt, hogy tettlegessegig fajult a dolog. Ezen valahogy tullendultunk, azota teljesen jol megvagyunk, de ugy tudnam jellemezni a kapcsolatunkat, mintha lakotarsak lennenk. Nekem hianyzik a bujas, olelgetes, kedveskedes, o soha nem volt nagyon bujos tipus, de az a kicsi, ami volt, az is mondhatni teljesen megszunt. Nem beszelget nokkel, nem hazudik, foz-mos-takarit, ez az egy az, ami zavar, illetve kicsit az, hogy ha buli van, akkor fortelmes mennyiseget meg tud inni, akar hanyasig is, utana folytatja tovabb az ivast. De ezt mar ugy ahogy elfogadtam. Nem egyszer volt olyan, hogy osszevesztunk es az volt az elso gondolatom, hogy hova koltozzek. Volt, hogy ugy osszevesztunk, hogy kiadta az utamat, de a nagy pakolas kozben valahogy mindig kibekultunk, zokogva borultunk egymasnak. Igazabol sokszor volt ilyen, hogy vagy elkezdte kidobalni a cuccaimat az erkelyen, vagy ordibalt velem, hogy takarodjak, vagy csak normalis hangnemben kozolte, hogy en mit ugatok, hogy o miket mond reszegen, ha nem tetszik, mehetek utamra. Nagyon sok nehezsegen mentunk egyutt keresztul, olyan nekem, mint egy lelkitars, nagyon ragaszkodok hozza, de mindig feltettem magamnak a kerdest, hogy szerelmes vagyok-e vagy csak jo tartozni valakihez. Baromira fajna, ha szakitanek vele, nem birnam ot sirni latni, meg ha nem is mutatna belul tudnam, hogy a kovetkezo alkoholmamoros allapotaban zokogna ertem es nagyon megsajnalnam. Elegge osszekotottuk az eletunket, amennyire a helyzet engedte, vannak kozos allataink, rutinszeruek a napjaink, teljesen megszoktuk egymast, jelen pillanatban azt erzem, hogy el tudnam hagyni, de kozben megszakadna a szivem. Ha erre gondolok ramtor a siras. Viszont megismertem valakit, akivel ugyan csak beszelgetunk es egyszer-ketszer osszefutottunk, de tobb figyelmet kapok tole, mint a paromtol. Nem csaltam meg, ezt le szeretnem szogezni, csak felketette az erdeklodesemet egy masik ember. Persze bennem van az is, hogy eloszor mindenki a jobbik arcat mutatja, nyilvan neki is vannak hibai, illetve, hogy lehet, hogy ez a reszemrol csak egy fellangolas. De ha mar ilyenek ki tudnak zokkenteni, akkor felmerul a kerdes bennem, hogy mennyire "tartozunk mi ossze" ennek tudataban. Teljesen tanacstalan vagyok. Annyi rosszat, de mindemellett annyi jot kaptam tole a kozel 5 ev alatt, hogy nem biztos, hogy el tudnek tole szakadni. Ekozben ott a masik oldal, hogy lehet ez lenne a jo dontes.

24/L