Pénz miatt szakít velem a párom. Én fizetem a házhitelt, rezsit, gyerek dolgait, ő a felújítást. Hó végére semmim nem marad, nem tudok beszállni még a milliós felújításba! Nagyon padlón érzem magam! Küzdjek érte?

szerintem az itt kommentelők nagy része trollkodik. ha nem, akkor a saját életükből indulnak ki és vetítenek ki rád valamit, ami enyhén szólva nem szép dolog. miért rúgunk valakibe, aki padlón van?

ettől függetlenül, abban igazuk van, hogy ez egy nem jó kapcsolat(nak tűnik a leírásod és kommentjeid alapján, de aztán lehet csak a paraszt hozzászólók és a rossz kedved miatt a negatívumokat emelted ki).

ha valaki alig tölt veled időt, nem foglalkozik veled és a közös gyermeketekkel, az valószínűleg nem szeret titeket úgy, ahogy megérdemelnétek. az itt olvasottak alapján sokkal boldogabb, békésebb életed lehetne nélküle. nem igazságos, hogy mindent te fizetsz, és emiatt nincs pénzed, ő meg emiatt panaszkodik. bár az szinte biztos, hogy nem emiatt akar költözni, hiszen egy igazi érett és szeretetteljes kapcsolatban ezt a felek megbeszélik és változtatnak. oké, hogy tolja a pénzt a felújításba, de gondolom a gyerek cuccait, kajáját, ruháit, wc papírját, stb... te veszed, amíg ő hónapokig távol kamionozgat. egy igazi társ ilyet nem enged.

ha most benne maradsz ebben, megfosztod magad attól a lehetőségtől, hogy találj valakit, aki tényleg szeret és tényleg értékel téged. ne tedd ezt!

kitartást ♥️♥️♥️

Hagyni kell a francba ezt a kapcsolatot. Téged frusztrált, hogy minden pénzed elmegy, hogy a gyerek csak a tiéd, hogy nincs ott fizikailag, gyakorlatilag minden és ez valószínűleg érződik is rajtad. Ha valamiért mélyen haragszunk, vagy sértettek vagyunk, sokszor fel sem tűnik, hogy szólunk a másikhoz, mert jogosnak érezzük, mert nehéz úgy tényleg kedvesnek és vidámnak lenni (talán lehetetlen), hogy közben ott van a fejedben a sok sérelem.

Közben, ő x hét után tényleg pihenni szeretne, feltöltődni, de, mikor hazaér, azt látja, hogy te stresszes vagy, a ház sehol nem tart ahhoz képest, amire ő vágyna, ráadásul, semmi köze hozzá, de a pénzt azt viszi. Nem az ő otthona, hanem a te házad.

Ehhez, ha valóban hozzá jön a számonkérő stílus, a problémák megbeszélése, vagy legalábbis időről, időre való felhánytorgatása, akkor jogos, hogy teher neki otthon lenni.

Minden szavadból süt, hogy "én aztán mindent megtettem, ő meg csak van és még neki áll feljebb". Ez az érzés már nagyon messze van arról, amire egy kapcsolatot építeni lehetne.

Arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag idegenek vagytok. Ennyi távollét mellett, nem tudnak kialakulni a közös szokások, közös nyelv, nem érvényesülnek az apró gesztusok, amikkel nap, mint nap az ember fennt tudja tartani és erősíteni tudja a kötődést a másikkal.

A másik életének annyira kis szeletében vagytok jelen, hogy gyakorlatilag semmit nem tudtok a másik érzéseiről, problémáiról, gondolatairól, élményeiről.

Hagyd, hogy elmenjen és találjon olyat, ha tud, aki megadja neki, amire vágyik. És add meg magadnak az esélyt, hogy egy normális, szerető társat találj, akivel valóban együtt élhetsz. Ezen már nincs mit megmenteni.

Szia, valóban szerencsésebb lenne külön folytatnotok. Ez a kapcsolat már meg van mérgezve, nem is érdemes firtatni, ki kezte, ki okolhatja jobban a másikat. Hiaba szeretnél jót, a rengeteg stressz és feszültség miatt sosem leszel nyugodt mellette, pláne, ha ő nem kifejezetten megértő típus.

A bíróságon szerintem nem nagyon hinnék el, hogy kamionozva 200 ezret keres, egy esetleges perre készülve igyekezz bizonyitékokat gyűjteni. Tudom, ez nem elegáns, de az sem, hoggy magam mögött hagyok egy gyereket és röhögök a markomba.

Szia!

Ugyanezt taposott amit te. A férjem szintén kamionos, minden rám marad. Maximálisan átérzem. Hagyd menni! Majd rájön, mit bukott. Ez így már nem kapcsolat.