Gyengít önbecsülésben vagy a bizalmamban aprobb beszólasokkal.hogyan lehetnék biztos így a kapcsolatunkban?

Szoval amikor bízom benne, vagy azt látom rajta hogy szerelmes belém, vagy csillagokat hoz le, akkor olyan szinten önfeledten vagyok vele boldog hogy milliot tudok vele hülyüoni viccelődni, bene vagyok minden marhaságban is vele, minden társaságban is oldott vagyok, jófej, vonzó, szexi szép, és igazi nő mellette.

De vannak dolgai amik meg egyből padlora tudnak küldeni. Pl egy tulkedveskedés más csajjal, ami spontán megesett, vagy pl nem akar eljegyezni, mert még ki tudja mit hoz a jövő alapon, vagy ha nem akarok vele lenni mert durcázom, ugy kb le se sz.rja, nem is hiányzom simán elvan nélkülem akár egy hétig is stb.

Ezek talán normálisak is az életben vagy a kapcsolatban.

Viszont én csupán ennyi miatt elveszitem a talajt, mintha nem is holtbiztosan lenne mellettem, mintha bizonytalan lenne a kapcsolatunk amibol ki tudja mi lesz egyszer, lehet szakitas, lehet egyszer vége lesz, lehet egyszer majd jön mas a helyemre, lehet en nem vagyok fontosabb neki, mint majd egyszer a jövőben más, stb.

Szóval vagy BOLDOG vagyok mellette, vagy olyan szintű szerelmi bánatom van mint minimum amikor szakítás van. Hogy ez nem komoly kaocsolat akkor valszeg, hanem amolyan laza kapcsi csak tervek nélkül, majd lesz valami egyszer, addig meg jóvanez.

Ilyenkor magamban lezárom az egészet hogy na ő sem a nagy ő. Jobb más után nézni hagyni ezt az egészet a francba.

Úgy ölel engem, hogy ki tudja a jövőben kit fog.

Ilyenkor teljesen meg vagyok gyengülve a kaocsolatban. Mintha használgatnának nem szeretnének olyan érzés, mintha lazakaocsibqn lennék ahova ugy annyira nem is számítok, szerelmi bánatom van, csalódás bennem.

Es ő meg bizonygatja ilyenkor hogy de szeretlek, te kellesz, mindig te kellesz, nem lesz más. Amit oersze mindketten tudunk hogy nem reális beszéd csak értsem már azt hogy erre nem tud es nem is lehet mit mondani.

Elvégre nem lehet azt mondani hogy örökre egyutt leszunk.

Mondtam neki en nem akarok ilyen kapcsolatban lenni ahol ebben a tudatban kell élni, hogy majd lesz más egyszer, de ma mi együtt vagyunk. Ma legyek boldog. Nekem nem kell laza kapcsi.

Erre persze meg jön az hogy de ő nem akar szakitani meg szeret. Persze, MOST. Most nem akar, meg most szeret.

A megbeszélés ezzel ki is fújt. Azaz nincs konkluzio sem megoldás.körbe korbe megyunk csak a témán.

Mindez mellett engem önbecsülésben is, meg abban is hogy a kapcsolatunkat stabionak tekintsem nagyban rombol. Nem tudok önmagam lenni, az a vidám laza jofej vagány csaj. Csak akkor ha ezt félresöpröm magamban.

Es ahogy feltűnt én a kapcsolatban inkább vagyok szomoru es szakitástol rettegő, mint az a magabaziztos boldog csaj azzal a tudattal hogy nagyon szereti őt a párja.

Többnyire vagyok boldogtalan csalódott és szerelmi bánatos, kevésbé vagyok boldog laza, kevésbé érzem magam szeretve illetve biztosítva magam egy biztos kapcsolatrol.

Tudom, hogy az életben semmi nem biztos.

Hogy éljek én ugy kapcsolatban hogy ki tudja lehet jovő hónapban, jövő évben már más lesz es nem ő?