Lehetne egy kérésem a férfi társaimhoz?

Akkor Én is cefet szarul éreztem magam, de inkább csalódott voltam, mintsem dühös, mert félreismertem valakit, de nagyon.

Az első gondolatom nem is tudom mi volt, majd a második, hogy megdugok minden nőt, jól bebaszok. Így is tettem, majdnem fél év masszív piálás után lenyugodtam és rájöttem, de rohadt jó nélküle.

gyűlölködni nem kell

annyit nem érnek

és csak te érzed magad rosszul emiatt, te sznevedsz, nem ők

A boldogság itt van, egészen közel, úgyszólván karnyújtásnyira. Amikor előre hajolok, hogy megérintsem, fejem nekiütődik a vastag üvegfalnak; hát ilyen közel.

Mennyi optimizmus kell ahhoz, hogy az élet ne törje meg az embert? Mennyi kitartás, hogy átlépjünk a csalódottságokon? Mikor összetörik a szívünk, mert elrabolják tőle az álmokat, vajon csillagpor marad utána, mint a világűrben szétrobbant csillagok helyén? És nem tehetünk semmit, mert a döntések, a magunké vagy másoké egymás után és egymásba kapaszkodva sodorják magukkal az életünket.

Nem szégyenlem az életem, ez az énem.

Neked semmi, van, akinek én voltam a minden.

Csak emlékkönyvek ne legyetek soha. Ne hagyjátok, hogy minden jöttment belétek firkálja a marhaságait.

Van, aki bizalmadba férkőzik, de nem a helyhiány miatt kerül ki onnan.

Azért nem talál az ember szép és békés helyet, mert egyáltalán nincs is. Talán azt hiszed, hogy van, de aztán mikor egyszer odakerülsz, ha nem figyelsz egy pillanatig, besurran valaki, és felírja, hogy "... meg!" - pont az orrod alá.

Ha az élet lehangol minket, mi döntünk, felállunk-e vagy sem.

Én arra nem haragszom, akinek ereje van. De aki egy papír mögé bújik, és úgy fenyegetőzik... nincs ingerlőbb a papírhatalomnál.

Neheztelni annyi, mintha mérget vennénk be, és arra várnánk, hogy a másik haljon meg.

Azt hinnétek, hogy vagy elfojtjátok a dühötöket, vagy kiadjátok magatokból. De van egy harmadik lehetőség is. Hagyjátok elmúlni, és ha ez megtörtént, ha elmúlt, akkor tovább tudtok lépni.

Valójában mindenki egyedül van a gondolataival ezen a földön.

A legszörnyűbb börtön egy bezárt szív.

Ha nincs térképed, honnan tudod, hogy merre kéne menned? Mindig azt hittem, a térkép dönti el, melyik lesz a helyes út. Pedig ebben nem volt igazam. Nem azért vesztem el, mert nincs térképem, hanem mert nincs hova mennem.

Eszembe jutott a mondás, hogy két ember társaság, de három már tömeg, bár az én esetemben ez nem volt egészen igaz, mert nekem már a kettő is sok volt.

én is átéltem, borzalmas volt, azóta csak lefekszem a lányokkal, még ha érzelmek nélkül is, de írtó nehéz így élni, mindent elfojtani, de megéri, nem bízok egy nőben sem!!!

25F

Azt amit máig, és egyre jobban!

Kezdetben nekem is komoly barátnőim voltak, de valahogy mindig vége lett, mert nem voltam elég jó, sőt mondjuk ki nyugodtan én voltam mindenért a hibás, ki más?

Aztán azt gondoltam meg éreztem, h hopp, most tuti nagyon lent vagyok, mert én többet biztos hosszútávon nem kezdek nővel.

Aztán ez így is ment szépen, egyéjszakás kalandok, amitől még inkább hányingerem lett a nőktől,főleg h szinte az összesnek barátja,férje volt,

(aki ilyenekre vágyik ajánlom a budapesti Retro helyet)

ami legtöbb esetben csak utána derült ki,de persze volt amikor már tudtam az elején.

Aztán gondoltam kiírok itt a gyk-n egy kérdést, h miért van ennyi ribanc és h nem kell a duma mert jöttem már össze könyvtárosnénivel is, nem kell itt gyerekek diszkóba menni ha ribancokat akartok!

Mindegyikben ott van!

Jah na aztán leírtam a kérdést, h most őszintén h legyen így barátnőm, mikor mindenhol ribancok vannak, az volt a válasz h nem tisztelem a nőket, tehát ki volt a hibás?

Én.