Érzetetek már olyat, hogy szeretsz valakit, de a körülményeit nem?

Szeretem a volt párom,de a körülményeket amit nyújtani tudott,azokat nem.A lakhelyét,a haverjait,az anyját,az egész családja viselkedését,egyszóval mindent ami körülveszi,amiben ő benne van azt gyűlöltem,lehetetlen volt úgy élni,ezért hagytam el.De őt magát imádom,szeretem,tetőtől talpig,úgy ahogy van mindenét,a mai napig.De a körülmények miatt nem volt jövőnk,és rengeteget gondolok az ismerkedésünkre,amikor még csak ketten voltunk egymásnak és a többi dolgait nem ismertem.

Ez fáj,és ezért nehéz elfelejtenem.

Kiváncsi lennék,más is érez, vagy érzett-e így rajtam kívül?