Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha nem akarok válni, akkor hogyan lépjek túl a férjem elviselhetetlen szokásain?
Tanácsot szeretnék kérni.
A férjemnek és nekem van egy 4 hónapos kisfiúnk, akit nagyon szeretünk.
Itt a igazából rólam és a férjemről lenne szó. Féléve voltunk csak kapcsolatban, amikor kiderült, hogy babát várok (védekeztünk szóval a pici nagyon le akart születni a Földre).
Ilyen téren konzervatív családból származunk mindketten, így összeházasodtunk. Amíg várandós voltam, mondtam neki, hogy nyugodtan játszon a számítógépen, mert ha megszületik a baba akkor már úgy sem fog tudni játszani.
Ahha... nos megszületett a kisfiúnk és ugyanúgy játszik. Hiába mondom neki, hogy ne, vigyázzon a kicsire amíg összepakolok, elmosogatok stb. Mert piszkál, hogy rumli van. Napközben a pici nem sokat alszik, szóval mindig egy dologra van időm, amit meg tudok csinálni. (Pl. Főzés és kicsi mosogatással, vagy fürdőszoba takarítás)
De nem csak ez van. Szinte minden este egyedül fekszem le aludni. Pedig direkt, úgy csináltam a napirendet, hogy miután lefektettem a fiúnkat, akkor össze tudjunk bújni. (Kb heti egyszer sikerül a férjem miatt!)
Életemben nem voltam még ilyen magányos. Már mosolyogni sincs kedvem, csak akkor csinálom, ha valaki előtt meg kell játszanom magam. Pedig engem mindenki egy életvidám embernek ismertek meg.
De a legrosszabb az, hogy ezt senkinek se mondom el. Talán büszkeségből. Nem akarok válni!
Próbáltam már a férjemmel beszélni, és mondtam neki, hogy minden ismerősünk azt kérdezi, hogy segít-e nekem stb. Én pedig mindig kivédem. Azt is mondtam neki, hogy csak vele osztom meg a bajomat, és hogy mik zavarnak, mert senkinek se akarom elmondani mi van itthon. Viszont ő úgy gondolja minden rendben van és nem érti a problémámat. Azt mondta, ha segítség kell szóljak neki. De egyszerűen nem értem hogy nem látja ha le kell vinni a szemetet vagy amikor úgy fürdök le, hogy a fürdőbe viszem magammal a babát? Lényegtelen, mert ha szólok is neki, mindig pofát vág hozzá, miközben ha ő kér valamit szívesen segítek...
Mit tanácsoltok? Mit csináljak, hogy engem ez az egész ne zavarjon? Bennem van a hiba? Túl sokat engedtem meg neki és ő most nem érti mi bajom?
Bocsánat, hogy hosszú lett!
Köszönöm, ha végig olvastad!
#11 "egy négy hónapja ismert idegen felcsinált. grat"
Igen, egy négy hónapja ismert idegent felcsinált a hímr.bi:)
Pont az a baj, hogy most ki akar tartani, ha belepusztul is, mert a válással beismeri, hogy hibázott. Ciki lenne mindenki előtt felvállalni, hogy ezt elkúrták.
A pasija egy lusta tróger, de mindenki előtt mentegeti, mert a fejéhez vágnák, hogy ők előre megmondták. Még saját magát is becsapja, hogy jó ember.
Kérdező, ott kúrtad el, hogy nem kellett volna ráhagyni, hogy játsszon. Mi ez, kisgyerek?
Most meg tojáshéjon lépkedsz, mert nem működik köztetek a kommunikáció. Nem mersz szólni, kérni, mert félsz, hogy berág és elhagy, te meg maradsz a gyerekkel. Vagy kidob. Attól függ, hogy hol laktok.
Szerinted felnőtt embernek mondani kell, hogy vigyázzon a SAJÁT gyerekére, amíg az anya fürdik? Vedd már észre: ez a te gyereked, neki köze nincs hozzá.
A kötözködés, hogy kupi van, annak szól, hogy ő tart el, és egyáltalán nincs ínyére.
Ki kell nyitni a szemed: ti nem sokáig lesztek egy pár. Házasság ide vagy oda.
Találd fel magad, hogy egyedülálló anyaként mihez tudsz kezdeni.
Ok. Akkor nézzük a másik oldalról. Szóval válni nem akarsz, ahhoz kérsz tanácsot, hogy az elb.szott életedet hogyan tudnád a legkönnyebben elviselni. Az a helyzet, hogy bele fogsz rokkanni. A lelki boldogtalanságod rá fog menni az egészségedre. Mint tudjuk, minden testi betegségnek lelki okai (is) vannak. Ha nem vagy rendben magaddal, azt a tested előbb-utóbb megsínyli. De ha te magadnak úgysem számítasz, akkor nézzük a fiadat. Átadod neki ezt a gyönyörű családi mintát. Semmirekellő apa, mártír anya, nem létező családi élet. A gyereked úgy nő fel, hogy ezeket a mintákat átveszi, megtanulja, neki ez lesz a természetes. Felnőtt korában ugyanolyen lesz, mint a férjed. Milyen is lenne, ha ezt látja? Nem fogja tisztelni a nőket, tele lesz a gyerekkorából fakadó belső sérülésekkel és ha mégis rájön, hogy talán nem lesz ez így jó, akkor egy vagyont fog majd a pszichiáternél hagyni, ha egyszer normális életet akar élni. És még így sem biztos, hogy összejön neki.
Csak hogy tudd: magamra ismerek a fiad személyében. Pontosan ugyanilyen szüleim voltak. Anyám egy mártír, aki összeszorított foggal a belét kidolgozta otthon, apám egy dologtalan f.sz, aki életében a söprűt egyszer nem vette a kezébe. Anyám viszont el nem vált volna tőle, pedig utálta, mint a sz.rt. Anyut 48 évesen fél év alatt elvitte a rák.
Én itt vagyok 42 évesen, mai napig keményen dolgozom magamon, hogy végre alkalmas legyek normális párkapcsolatra. Honnan is tudnám, hogy mi az? Könyvekből tanulom.
Nem hiszem el, hogy ezt akarod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!