Mennyit "eszik" a barátnőd? (Idődet, pénzedet)

Mondjuk ez azért a lány érzelmeitől függ. Én még életemben nem voltam olyan lánnyal, aki elvárt volna tőlem bármit is, anyagi vagy bármilyen áldozatot, sőt, volt olyan barátnőm, aki naponta tett meg a saját pénzén 60 kilómétereket, hogy tudjunk találkozni munka után.

Egy szerelmes lány magyarul nem vár el semmilyen áldozatot, mert ő azt akarja, hogy neked legyen jó.

Az a lány, aki mindenféle juttatást elvár a pasitól, meg hogy fizesse a kozmetikusát, ruháit stb. az nyilvánvalóan nem szerelmes és nem szereti az illető pasit, csak kihasználja a pinája hatalmát. Ha ez a lány szerelmes lenne, akkor egy fityinget nem kérne, sőt, ő fizetne azért, hogy a pasival lehessen.

Tehát egyszerű a képlet, ha olyan kapcsolatot akarsz, ahol nem kell áldozatot hozni, akkor válassz olyan lányt, akinek vannak érzelmei és szerelmes beléd.

Na igen, az a baj h a szokásos gyk hozzáállás van.

Tehát aki párkapcsolatban van az csak eszméletlenül szerelmes lehet, már az első pillanattól fogva.

Én mondjuk most úgy vagyok a barátnőmmel egy hónap után h tetszik, nem vagyok szerelmes de már egyre jobban kezdem megszeretni.

Épp ezért nem feltétlenül vágyok rá, h állandóan vele legyek.

De mivel ő már belém van zúgva és állandóan velem akar lenni, így igen, zavaró tud lenni.

Pénzben nem gáz, nem egy nagy igényű.

Ejjj! XD

A párom, mielőtt összejöttünk föltett az adatlapjára egy matematikai egyenletet (poén), ami azt hozta ki megoldásként, hogy Nő=Pénz. Na én erre ugrottam, mikor összejöttünk, vettem neki egy csomó praktikus apróságot, feltöltöttem a telefonját meg ilyenek. És akkor persze húzta a száját, hogy igazán nem kellett volna. (Én most picit jobban állok anyagilag mint ő, jelenleg.) Mondtam neki, ha leveszi azt az egyenletet az adatlapjáról, akkor abbahagyom, másnapra le is szedte.

Na, de ez csak a sztori, értem miről írsz, kedves kérdező, de sok hozzám hasonlóan gondolkodó lány is van, akik nemvárják el, hogy kitartsák, sőt, sértőnek tartják, ha aránytalanul többet kapnak a párjuktól, ill. szinte mindent csak ő fizet. Legalábbis én így vagyok vele, természetesen meglepjük egymást apróságokkal, de pl. ha együtt főzünk, akkor fele-fele arányban fizetünk, vagy ha éppen én veszek valamit, akkor ő hív meg legközelebb.

Engem kifejezetten sért a gondolat, hogy eltartott/kitartott legyek, arról nem is beszélve, hogy az elveimmel sem egyezik. Függök a páromtól bizonyos érzelmi értelemben, de anyagilag egyáltalán nem, és nem is akarok, amíg nem muszáj. Szerintem a normális lányok hasonlóan gondolkodnak, az hogy ki mennyit fogad el a párjától, már tényleg habitus kérdése.