Összességében ez negatívan hat egy kapcsolatra?

Vannak akik szimbiozisban élnek pláne ha együtt is laknak. Ez több generácios házaknál is szokás talán Americában is hogy a felmenők és leszármazottak egy b.zi nagy család együtt és nem külön külön egy egy család.

Az meg ilyen

Ha valaki külön él a szüleitől, a párjával, dolgoznak, vagy legalábbis képesek lennének ellátni magukat, meg önállóan ügyetintézni, akkor ez nem csak a kapcsolatra, hanem a gyerekük fejlődésére, felelősségteljes, önálló felnőtté válására is nagyon negatív hatással van.

Akkor tudom ezt elképzelni, hogy nem akkora baj, ha még otthon lakik valaki, nem fejezte be a tanulmányait (de időben van vele, nem 8. éve csinál egy 3 éves képzést). De még ebben az esetben is 20-25 évesen azért minimálisan "rúgdosni kellene" kicsit, hogy menjen el bevásárolni néha, vagy ügyet intézni magától, ha ezeket nem teszi meg.

De feltételezem nem utóbbi a helyzet nálatok. Nagyon jó, ha az embernek támogató szülei vannak, akikkel nagyon jó viszonyt ápol. De a szülőknek be kell látniuk, hogy a túlzába vitt támogatás, óvás nem hat jól sem a gyerekük személyiségére, és még a párkapcsolatára is kihathat, ha a párja nem egy lusta, élősködő ember, hanem szeretne azért szülőktől függetlenül is boldogan élni.

Egy feltételezett bizalom. Ki a francot segítsek, ha megtehetem, mint a gyerekemet, családját.

Aztán, ha meg már ő szorul segítségre, akkor viszonozd.

Nekem a fiam mindig kikerekíti a nyugdíjamat. És a amikor megházasodott, megköszönte hogy felneveltük, doktorit csinált, és köszöni az értékrendet. Szóban is.

De megegyezhettek, hogy a gázszámlát, tankolást, villanyt, bármit, te fizeted. Csak kokrét legyen.