Mit tennétek a helyemben, ha összességében nézitek a dolgokat?

4 éve vagyunk együtt a párommal.26 évesek vagyunk. sajnos elég nehezek a körülményeink,én a beteges anyukámmal élek,ö meg egy érzelmi zsarnok családdal...

sokszor volt se veled se nélküled a kapcsolatunk, de mindig arra jutottunk, hogy nem birunk a másik nélkül meglenni. Sajna, nagyon nehéz az életünk, állandóan dolgoznia kell, öt ez idegesíti, engem meg az, hogy nincs munkám... ö mindig fáradt, én mindig kipihent. belekezdett egy saját vállakozásba is plusz pénz gyanánt, ja meg még tanul is,hogy legyen több szakmája, hátha diplomával jobb munkahelye lehet. szóval egyszerüen aludni sincs ideje. nem hogy rám. de ezt én tudtam mikor összejöttem vele. na de,terveztünk, terveztünk, de valahogy semmi nem akar összejönni. összeköltözni nem tudunk, az ö fizetése kevés lenne ehhez így,hogy nekem sajnos nincs munkahelyem. és bosszantja,hogy nem tudja nekem megadni még az alapvetö dolgokat sem,mivel ha van egy kis ideje,vagy szabadnapja,akkor készül a vizsgákra,vagy pluszmunkát vállal,hogy tudja fizetni a kiadásait, és igy sem marad kb 10-20 ezernél több neki havonta... így,hogy otthon lakik még. szóval jó, ha heti egyszer egy délutánt vagy estét el tudunk tölteni együtt.. teljesen össze van törve, hogy nem jut 1-röl a 2-re, engem ''elhanyagol'' a munkája miatt, engem szomorúnak lát, nincs normális életünk,nem lehet az, amit mi akarnánk...

megpróbáltunk elválni, számtalanszor, de nem ment.... most is egy hetet külön voltunk,de egyszerüen nem birjuk ki. szükségünk van egymásra... ráadásul a szülök is ellenzik a kapcsolatunkat,csak hogy még ez is nehezítse a dolgot. mindenki mondja, hogy keressünk mást,föleg az én családom meg környzetem.hogy hagyjam már,meg keressek egy gazdagot aki mindig velem van,hoz visz mindenhova... de egyszerüen nem megy. próbáltam, randiztam, de valahogy az élet mindig ugy hozta, hogy meglásson, megtudja, vagy épp abban a pillanatban írt,keresett mikor mással próbáltam lenni.

ö tudatta velem, hogy alig lesz ideje,még magára sincs,nem akar fájdalmat okozni,hogy nem ad meg dolgokat nekem,es ha ugy gondolom,akkor váljunk el. de ahogy kimondta,már keres is,hogy szeret, de nem látja a kiutat, nincs pénz, nem akar ígérgetni....

a dolog másik oldala, hogy én már tul vagyok elég sok kapcsolaton, mindegyiket ott tudtam hagyni,még ha szerettem is,jártam a világot,nem érdekelt... de öt egyszerüen nem bírom elhagyni. annyira jó vele,mikor vele lehetek,annyira összhangban vagyunk,annyira önmagam lehetek mellette,annyira gyengéd... de egyszerüen a napi gondok úgy megnehezítik az életünket,hogy már sírva kelek,fekszek minden egyes nap... kilátástalan minden, pedig ugyanazt szeretnénk, egy közös kis családi fészket,közös vállalkozást,boldog életet.... de sokszor annyira kiborulok, hogy mindig veszekszek vele mindenért... pedig úgy sajnálom, hajnal 3-ra jár dolgozni, egész nap melózik, aztán tanul,rohangál a pénzéért....

már arra gondoltam, hogy elmenekülök valahova külföldre, Ausztriában van egy unokatesóm,és elmegyek csak ne fájjon semmi.....