Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Célok vagy párkapcsolat?
Tudom hülyén hangzik a kérdésem ezért szeretném is kifejteni, hogy miről is van szó.
4 hónapja vagyok együtt a barátommal és egy hónapja költöztem hozzá. 1 órányira laktunk egymástól , hétvégente tudtunk találkozni.
Az őszíntét megvalva nagyon féltem a korai összeköltözéstől, plusz mind a ketten egy erős személyiségek vagyunk. Az összeköltözésünk előtt kaptam egy elég jó munkalehetőséget külföldön, amint ezt megtudtam közöltem is vele. Azt tudni kell, hogy ő azért elég jó módú családból származik. Mindene megvan, és mindent megtud magának venni gond nélkül, mégis sokszor azt veszem észre, hogy soha nem lenne elég neki…. Nekem viszont sajnos, vagy nem sajnos de nem olyan a családi hátterem. A szüleim elváltak, ezelőtt édesanyámmal laktam albérletbe. Visszatérve végülis meggyőzött , hogy maradjak és ,hogy lakjunk együtt. Így is lett. Már másfél hét után voltak fura dolgok amiket nem tudtam hova tenni nála,de úgy voltam vele , hogy nyílván összekell csiszolódni. Ilyen volt pl. az , hogy én nem tudok tv mellett elaludni , bármennyire is fáradt vagyok…ő viszont bármilyen helyzetbe eltud aludni. Ezzel már tisztába volt előtte is így nem volt neki újdonság de mégsem alkalmazkodott hozzám inkább elnézte azt hogy lemegyek az alsó szintre nyomorogni a kis kanapén.
Az első ilyennél nem szóltam… de mikor már harmadjára is elnézte akkor már felment a pumpa.
Aztán volt mikor filmet néztünk , illetve csak én mert ő elég sokszor filmnézés helyett , beszelgetes helyett a Coin Mastert választotta társául… Majd olyan is volt , hogy ettem ittam , kérdezett tőlem valamit , én válaszoltam erre beszólt , hogy ne beszéljek már teli szájjal mert idegesíti vagy ne igyak ilyen hangosan mert zavarja de engem sosem zavart az ha böfögött vagy akármi mert úgy vagyok vele ha együtt élek valakivel akkor elkell fogadni úgy a másikat , ahogy van és adja önmagát az ember! Emiatt mar nem tudtam…Visszatérve , sokszor tapasztaltam azt nála,hogy szeretné megmondani mit, hogyan csináljak, amitől én a falhoz megyek. Amikor mar negyedszerre is megesett az ,hogy beszólt ,hogy iszom akkor megfogtam magam a cuccaimmal együtt és elköltöztem tőle. Egyszer se akarta megakadályozni ami ku..a szarul esett. Aztán másnap mintha nem történt volna semmi kérdezte mikor megyek vissza hozzá, változtatni fog, szeret, velem képzeli a jövőt , tudja hogy hülye volt, csak ő másképp működik stb…
Elmondtam neki, hogy én konkrétan őt választottam, és a céljaimat ellöktem magamtól , egy ilyen kapcsolatért. Azt mondta ,hogy így is megvan mindenem,ami az övé az enyém is alapon. Ezzel nem értettem egyet ,barhogy alakulhat és nem szeretek másra szorúlni. 1 hete hivogat , irogat , hogy bizzak benne és, hogy ne hagyjam el mert a mindene vagyok, de úgy érzem nem változna max ideig óráig és ott vannak közbe a céljaim, amit itthon nem tudok megvalósítani. Viszont szeretem őt, hiányzik de úgy érzem az eszemre kell hallgatni..
Ti mit csinálnátok a helyembe? Voltatok már hasonló helyzetbe? Ha igen érdekelne.
Jaaa és bocsi ha zűrzavaros a leírás az én fejembe is zűrzavar van!
27/L
Kissé fàtyolos a sztori pàr részlete: te egyedül is tudnàl élni, ha pl szétmennétek?
Miért utasítottad el a külföldi munkàt?
Ingyen laksz a pasidnàl, vagy azért felezitek a rezsit?
Nincs olyan érzésed, hogy megvettek kilóra?
Azért utasítottam el, mert ő közbe jött az életembe, és megszerettem.
Természetesen nem laktam ingyen, nem is néztem volna el. Már nem lakom nála, visszaköltöztem édesanyámhoz.
Éppen azon van a hangsúly, hogy ő tisztába van vele,hogy engem nem érdekel neki milye van, és mennyi pénze, nem azért voltam/vagyok vele együtt , és ezért is zavar, hogy én még nem tudtam megteremteni azt magamnak amit szeretnék.
Rettenetesen háklisnak tűntök mindketten (téged zavar, hogy ő gépezik és tv-nél alszik, őt zavarja, ahogy iszol), és a kommunikációtok sem annyira jó. Időben szólni kell, ha nem tetszik valami, nem játszmázni.
Alapvetően nem látok olyan egetrengető dolgot, amit nem lehetne megoldani, ha mindketten akarjátok (itt igaziból jelenleg egyikőtökben sem vagyok biztos, hogy meg akarja) , de mondjuk azt sem látom, hogy érdemes lenne-e eldobni magadtól egy jó állást ezért a kapcsolatért.
Kérdés az is, hogy tényleg jó lenne-e a külföldi állás, vagy csak innen tűnik úgy.
Nézd, ez minden, csak nem egy jól működő párkapcsolat.
"sokszor azt veszem észre, hogy soha nem lenne elég neki…"
Ez úgy hangzik, mint egy hosszútávú és nem feloldható feszültségforrás.
Emellett még tahó is.
Jól tetted, hogy leléptél. Szerintem nem is a céljaidért, hagytad ott, hanem önmagadért.
Nem mellesleg volt 3-4 hete bizonyítani. Nem arról van szó, hogy minden elsőre legyen tökéletes, hanem hogy milyen szinten nem figyelt oda rád. Szóltál neki menet közben, pont leszarta, mostmár ne ugráljon.
Volt, hogy félretettem a céljaimat párkapcsolat miatt, de soha többet nem csinálnék ilyet. Rengeteg esetben a kapcsolatból csak keserű emlékek maradnak, míg a megvalósított mérföldköveid akkor is ott lesznek, ha épp a csillagok alatt kell aludnod.
Senki nem ér annyit, hogy célok el legyenek dobva miatta.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!