Miért van az, hogy olyan emberek vonzanak, akiket meg kell menteni? Hogy lehet túl lenni ezen a rossz szokáson? Hogy lehet egy kapcsolaton belül ezt megjavítani? Többi lent

Elsőre leszögezem, hogy a pszichológushoz menés már erősen tervben van.

Huszonéves vagyok, az életem káosz, fiatalkorom aligha volt.

Az én tippem az apámmal való nem létező kapcsolatom, hogy egész életemben elhanyagolt érzelmileg. Már kiskamasz korom óta erős vágyódásom volt olyan emberek felé, akiket egyáltalán nem ismertem, és természetesen nem is lett belőle semmi. Aztán 15 éves koromban lecövekeltem egy idősebb "fiúnál", hogy biztonságban érezzem magam valahol, tök mindegy volt, hogy bántottuk egymást, csak valaki legyen mellettem. Így visszagondolva egy önsajnáltató alkoholista srác volt, aki kicsit tönkrevágta a fiatalkorom. De nekem még ez is jobb volt, minthogy egyedül legyek.

A mostani kapcsolatom a harmadik komoly kapcsolat. De kezdem érezni, hogy rossz úton haladok. Nemrég ismerkedtem meg a kapcsolatfüggőség témakörével és nagyon nyomasztó belegondolni, hogy az egész fiatalkorom ezzel ment el. Mindig ugyanaz történik: találkozok valami deviáns emberrel, titokban teljesen beleszeretek, idealizálom, vele képzelem el az életem, természetesen nem tudom magam tűrtőztetni és rögtön vele képzelem el az életem, aztán 1-2 év múlva rájövök, hogy nem tudok rá felnézni. Viszont ezek az emberek közel kerülnek hozzám és utána meg bűntudatom van, hogy inkább ki akarok szállni. Tudom, hogy iszonyatos nagy baromság, de félek, mi lesz velük utánam.

Hajlamos vagyok elnyomni magam valaki mellett, mintha nem tudnám élni a saját életem, vagy mintha valaki megkövetelné tőlem, hogy ne a sajátomat éljem. Ez mindig úgy végződik, hogy már nagyon meg akarok szabadulni, és azt tenni, amit én akarok. Emiatt nagyon haragszom magamra, hogy embereken csak úgy áttaposok, ha elhasználtam őket, raádaásul pont olyan embereket választok, akik biztos hogy nem fognak elhagyni.

Általában az a vízióm hogy mind a ketten nehéz sorsúak vagyunk és majd segítünk egymásnak talpra állni. Olyan különcökhöz vonzódom, mint amilyennek én látom magam. Mindig meg vagyok róla győződve, hogy a párom figyelmes velem és mindent megtesz, nem merek követelőzni meg kivívni az akaratom, "mert nekem jó így". Aztán jön az a rész, hogy nem kapom meg azt, amit akarok, és úgy érzem, mintha bezárnának engem a világ elől a kapcsolattal.

Most is ez a rész van és azt se tudom, mit szeretnék szívem szerint, akkora ősbizonytalanság az életem! Már fel is tűnt a következő srác, akit ideaizálok és emiatt kerülöm, rohadt kellemetlen dolog.

Változtatni szeretnék a kapcsolatomon belül, mert szerintem én vagyok a beteg, és nem feltétlen a kapcsolattal van baj. De bizonytalan vagyok abban, hogy jól választottam-e, és képes vagyok-e hegyeket mozgani azért, akivel vagyok. Mindeközben nyomaszt az elköteleződés gondolata.