Hány esélyt szoktatok adni egy kapcsolatnak?

Ezt a kérdést nem is értem.

Újra kezdeni képtelenség, mert nincs valódi tiszta lap.

Lehet új alapokkal indítani, de a korábbi rossz tapasztalatok, félelmek ott maradnak és gátolnak. Idővel persze el lehet őket engedni, ha az ember újra és újra azt tapasztalja, hogy a másik ezúttal másképp reagál, másképp viselkedik, vagy dönt az adott "már ismert" szituációban, de ez elég hosszú idő és minden negatív helyzet, csak megerősíti az alap félelmeket. Nagyon nehéz, ezeket a beidegződéseket kiiktatno, pláne, ha korábban sokáig voltatok együtt és sokszor bizonyított negatív irányba a másik.

Egy emberben rengeteg minden van. De minimális az esély, hogy te másodszorra, vagy harmadik nekifutásra mást hozz ki belőle, mint korábban. Hiszen te, te maradsz, ő, meg ő. Egy új ember, más jellem el, más reakciókkal, más viselkedéssel, más szavakkal, más normákkal, más előfeltevésekkel mást hozhat ki belőle. De te, te vagy. Miért hoznál ki belőle mást, mint az első kapcsolat alatt?

Coelho túladagolás?

Sosem tudod meg milyen boldog lehetnél egy jó kapcsolatban, ha örökké a szarhoz ragaszkodsz, csupán azért, mert azt már ismered.

“Te meg sosem tapasztalod meg a maradás szépségét.”

Ha 20 év után te tartod a hátad egy alkoholista miatt, aki benyögi, hogy csak megalkudott veled és nálad sokkal többet érdemel, ez szerinted érvényesülni fog?

Eddig ezek szerint nem ugyanarról beszéltünk. Ahol nem alakul ki kötődés, az nem kapcsolat. Nem tudom mennyi párkapcsolati tapasztalat van mögötted, én próbáltam/próbálom összekaparni egy kapcsolat romjait, illetve a romokon új várat felhúzni, mostanában úgy fest egész nagy sikerrel. Két szakításon vagyunk túl, a másodiknál egyértelműen vége volt érzelmileg is.

Egy olyan kapcsolatban öngyilkosság maradni, amiben csak éltek egymás mellett. Semmit nem ismersz meg a másikból, ha külön utakon jártok, ha hideg semmi, vagy folyamatos frusztráció a kapcsolat minden perce, amit együtt töltötök. Kétlem, hogy valaha eljutott volna eddig egyetlen kapcsolatod is. Különben egyszerűen nem így nyilatkoznál. Egy olyan kapcsolatot, ahol nincs mély kötődés, türelem, szeretet és tisztelet a másik iránt, kár menteni. Ha ezek megvannak, a legritkább esetben történik szakítás, vagy válás.

Most újra próbáljuk, új alapokkal, mint fentebb írtam nehéz és küzdelmes. Most úgy tűnik talán sikerül. De a bizonytalanság bennem van az egésszel szemben és évek kellenek, jó, boldogan eltelt évek, hogy ez oldódjon. Ha pedig újra gallyra megy, el fogom engedni, mert talán már az előző alkalommal is ezt kellett volna tennem. Soha, senkit nem fogok arra bíztatni, hogy a halálból állítson fel egy kapcsolatot, mert szinte biztos, hogy nem éri meg.

Ha nekünk sikerül, akkor a sok év miatt lesz, amiben tényleg együtt voltunk és azért, mert veszettül akarjuk. Azért, mert feladunk dolgokat, mert extra erőt viszünk bele, új szokások kialakításával, új rendszerek felállításával. Mert tényleg újra kezdjük.

De, egyrészt erre kevesen képesek, mert mindkét fél aktív közreműködése kell, kompromisszumok, beszélgetések, aktívan végig küzdött viták, amiket tudatosan nem szabad az érzelmek mentén vívni, vagy veszekedéssé formálni. Képesnek kell lenni tudatosan kiiktatni a régi rossz beidegződéseket és erre folyamatosan figyelni, szóval marha nehéz feladat. Ha viszont ezt az energiát nem viszed bele, szintén próbáltam, akkor egy kalap kakit nem ér az egész, mert pont ugyanolyan lesz az "újrakezdés", mintha abba se hagytátok volna.

Fele ennyi erőfeszítés és semmivel nem bizonytalanabb végkifejlet az eredmény, ha újba kezdesz, mintha egy régit foltozgatsz, esetleg újra próbálsz építeni.

Pedig nagyjából igaza van. A kutya szaros példát meg lopom hosszabb távra 😁 tetszik.

Egy rossz kapcsolat nem jön helyre csak úgy, mert a tündér keresztanyu oda koppint a pálcájával. Vagy veszett sok energia és akarás kell mindkét részről és még így is kétséges, hogy sikerül, vagy hagyni kell a csudába és keresni mást. Utóbbi jellemzően kifizetődőbb.