45 éves nő vagyok.3 éve van egy kapcsolatom.Ő 3 év alatt nem dolgozott,max.fél évet.Egész nap fekszik otthon,facebookozik,várja,hogy végezzek és,hogy én menjek érte..Én albérletben a 16 éves fiammal-Ő az anyukájával.Érdemel esélyt még?

Ott sem tudunk úgy találkozni.A program az,hogy én megyek érte kocsival,beül,és megyünk boltba,másik városba átmegyünk.Kirándulunk.Benzin felét állja.Ha szóvá teszem az egész napos facebookzást,azt kérdi,miért fáj az nekem.Lájkolgat egész nap.Nőket is.Anyukája nyugdíjából és a 22800 ft-jából él.Eljutottam arra a pontra,hogy irritál.Reggel ébredéstől lefekvésig facebook.Én 3 műszakban dolgozom,még sokszor akkor felhív,mikorra készüljön,menjünk valahova.Nem nerc bundát várnék tőle,hanem azt,hogy a közös jövőnket elkezdhessük,de munka nélkül esélytelen.Tervei azok vannak,csak ha nincs munka,akkor úgy nehéz.Ha valahova mennie kell,vigyem el.Bárhova.Én meg nem bírok nemet mondani,de most úgy érzem BELEFÁRADTAM.BELEUNTAM.Szakítani kellene tudom,de valamennyire ragaszkodom hozzá.Kezdem feladni,mit tegyek?Adjak esélyt még ennek a kapcsolatnak? Vagy kuka?