Problémák esküvő előtt, együttélés?

Ez a lánykérés nekem úgy tűnik, hogy nem volt igazán jól átgondolt. Megkérte a kezedet, mert 5 év után már illendő volt és félt, hogy máskülönben tovább állsz.

Már szervezitek az esküvőt?

Mindenesetre nézzük reálisan. Ő végig a szüleinél élt, ahhoz van szokva. Te több emberrel közös albérletben. Egyikőtök sem igazán önálló. Innen az első logikus lépés az lenne, hogy vagy te, vagy ő kialakít magának egy saját lakrészt/lakást. Ez lehet a felújítandó ház, amit mondtál, vagy vehetsz te hitelre lakást a városban. Költözzetek oda együtt és nézzétek meg hogyan működik az együtt élés. Egy-két év után lehet aztán házasodni.

Igaza van, hogy az albérlet pénzkidobás. Rövidtávon jó ötlet lehet, de az az igazság, hogy nincs nagy különbség az albérlet díja és vásárolt lakás havi törlesztője között. Aztán, ha mégsem akarod megtartani, hitellel együtt eladhatod a lakást.

Mindenesetre, házasodni még túl korai.

Nagyon úgy érzem hogy te menekülnél, ugy érzed megfulladsz, és rettegsz a jövőtől. Szerintem ő szeret, de talán jobb lenne ha nem rabolnád tovább az idejét, ez veszett ügynek tűnik.

A helyedben én rávenném hogy kezdje el felujitani azt a házat, legalább a legszükségesebbeket ha most lakhatatlan (több értelme van mint az albérletnek), aztán amint lakható lesz odaköltöznénk. Ha ugyse működik, akkor meg ott lesz neki egy élhető ház.

De inkább gondolkozz el rajta hogy biztosan akarod e ezt az egészet, mert nekem úgy tűnik hogy nem. Akkor pedig engedd el, így semmi értelme belevágni.

Én mindenképpen lefújnám az esküvőt a helyedben. Tudom, kínos, nagyon kínos. Pláne hogy már tudnak róla a rokonok-barátok, mit fognak szólni. De hidd el, sokkal cikibb egy év után elválni. És sokkal-sokkal rosszabb, ha már gyerek is van.

Téged most még gyakorlatilag semmi nem köt ehhez az emberhez, csak az évek meg a rutin. Az már most látszik, hogy nem illetek össze. Nem is ismeritek egymást, a huszonegyedik században hatalmas hülyeség együttélés nélkül házasodni, legalább 1-2 évet le kéne húznotok együtt házasság előtt. De itt igazából már ennek sem nagyon van értelme. Mást akartok az élettől. Az teljesen normális, hogy nem akarsz a szüleinél élni, más sem akarna. De még ha enged is a kedvedért, folyton ott lesz benne ez a tüske, és tudat alatt haragudni fog rád az albi miatt.

Tudom, hogy nagyon nehéz az esküvő előtt lefújni az egészet, mert ez egy boldog időszak tud lenni, a tervezgetés, a ruha, mindenki örül. De ez az a kapcsolat, aminek tuti válás lenne a vége. Egy jó megoldás van, ha szakítotok.

Én az előttem lévőkkel ellentétben nem látom ennyire sötéten a helyzetet. (Leginkább nem látom a helyzetet).

Az mindenképpen furcsa, hogy nem költöztetek össze 5 év után, de ha mondjuk a "harmincas éveitekhez közel jártok - 27 évesen", akkor a srác 20 évesen egyetemre ment, 6 év alatt elvégzett egy BSC + MSC kombót és 1 éve dolgozik, sokkal jobban megérthető, hogy mi történik, mintha azt képzelném magam elé, hogy a srác 5 éve dolgozik.

Az mindenesetre látszik, hogy nem nőtt fel, mondhatnám, hogy anyuci pici fia. Szeretne hazaköltözni a szülőkhöz és egyenlőre nincs igénye rá, hogy privát szférája legyen. Ebben erősen közrejátszhat az is, hogy eddig sem volt privát szférátok.

Az is látszik, hogy - valószínűleg, mivel fiatalon jöttetek össze - sosem voltak egyeztetve a jövőbeli terveitek. Én mindenképpen ennek átbeszélésével kezdeném. Ki, hogyan képzeli el a jövőtöket. Ki kéne alakítani egy olyan egységes álláspontot, amiért mindketten tudtok dolgozni és tenni, hogy megvalósuljon.

Ahogy írták korábban, én is kipróbálnám az összeköltözést, mielőtt összeházasodok. Alapvetően ti sem tudtok egymásról semmit - pl. neked eddig nem tűnt fel, hogy a barátod nem akar Budapesten maradni, míg ő nem tudta, hogy te nem akarsz elmenni. De én pont a párod papucs mivolta miatt nem aggódnám túl ezt a helyzetet. Ha vizsgázik, akkor megvárnám a vizsgák végét, aztán beszélnék vele, valamikor olyankor, amikor nem éhes.

Ha nem összeegyeztethetőek a terveitek, akkor el kell engedni egymást, amúgy meg kitalálni és gyakran átbeszélni, hogy hogyan tovább.

Ettől függetlenül. Nem vagyok benne biztos, hogy a pasid nem csak az ingatlanáremelkedés miatt pánikolt be, mint most elég sokan (mi is most vettünk a férjemmel nem rég, tesómék is, unokatesóm is, több barátunk, mindenki ki akarja menteni a pénzét). Érdemes lehet megnézni, hogy tudtok-e valami kis garzont venni a fővárosban egy jól kiadható részen - lehetőség szerint csok és babaváró nélkül. Kissé szívás szakítani utána, de mondjuk befektetési szempontból talán tényleg jobb, mint az albérlet. Ha ezt nem akarjátok bevállalni, akkor megnézném a részvénypiacot.