Problémák esküvő előtt, együttélés?

Te szegény lány... nem hiszem, hogy a házasság csak lemondással és kompromisszummal jár, bár én is csak májusban fogok férjhez menni. Viszont megbeszéltük, hol élünk együtt - mi albérletben 2,5 éve úgy, hogy a saját lakásomat innen 50 km-re kiadtam - és idén akarunk itt helyben házat venni. Mindkettőnknek jó így, igazából a lakhelyemet nekem kellett feladnom, mert valakinek muszáj volt, de nem bántam. Munkahelyet amúgy is akartam váltani és akkor már direkt itt kerestem és találtam is.

Nyivlán nem akar elveszíteni, viszont viseld el a családját, élj velük, élj a városukban mert ő ott akar, keress olyan munkát ami neki megfelel.

ÉN azért nem feltétlen adnék fel mindent mert ő csettint.

Nem éltek együtt csak összejárogattok. Egyszerűbb nem is lehetne a helyzet. Peti, te meg én teljesen másképp képzeljük el a jövőnket így a kapcsolatunknak nincs értelme, sok szerencsét neked a továbbiakban, szia.

Hidd el amint lezárod ezt a kapcsolatot, nagyon fel fogsz szabadulni és pár hónap múlva már a fejed fogod a falba verni, hogy egyáltalán eddig minek húztad.

Ez a kapcsolat egy kuka, ne haragudj.

1. 5 évig voltatok úgy együtt, hogy össze sem költöztetek. Ráadásul úgy igazán együtt sem voltatok: úgy, hogy állandóan ott van valaki a nyakatokon, szülők vagy lakótársak, valójában fogalmad sem lehet arról, milyen, amikor a pasid egyedül él, vagy párban valakivel.

2. Nem ismeritek egymást. Nagyon könnyű engedni, ha nem éltek együtt, baromi könnyű a jó arcotokat mutatni, ha hetente csak párszor találkoztatok.

3. Nagyon nem egyeznek a terveitek, ami az együttélést illeti. Valahol megértem az ő álláspontját is, de a tiedet jobban: én aztán tuti nem élnék együtt 6 másik emberrel. Neki nyilván könnyebb, mert az ő közeli családja, de neked ők kvázi idegenek.

4. Képtelenek vagytok valódi kommunikációra.

5. Nem szereted, nem akarod őt, idegesít, magányos vagy egy párkapcsolatban. Meg boldogtalan vagy.

Én nem erőltetném. A szép emlékek egy dolog, de abból nem lehet stabil párkapcsolatot építeni...

Boldogtalan vagy, szinte semmiben nem értetek egyet, mégis bele mernél így ugrani valamibe, ami már eleve így indul?

Mi a párommal alig vártuk, hogy együtt élhessünk és bár én adtam fel a korábbi munkahelyemet/városomat, hogy ezt megtehessük, de egy pillanatig sem bántam meg, mert az volt a lényeg, hogy együtt lehessünk. Munkát is eleve úgy kerestem, hogy az ő városában, hogy amikor ideköltözöm, már legyen állásom is.

Van egy nagyon jó mondás, ami szerintem tökéletesen passzol hozzátok:

"Amit erőltetni kell, azt nem kell erőltetni!"

Nem muszáj összeköltözni, de ez csak abban az esetben működik, ha mindketten megelégedtek ennyivel, hiszen az átlagos kapcsolatok azért nem szoktak ott megállni, hogy "összejárogatunk".

Párom kollégája 17 éve van együtt a párjával és nem élnek együtt, néha valamelyiküknél együtt alszanak, de ennyi. Kinek mi az igénye...