Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A párom iszik, szar alak vagyok ha most magamat érdekét nézem s nem az övét mint eddig?
Üdv Mindenkinek. Tanácsot szeretnék kérni tőletek, aki már volt ilyen helyzetben. 5 éve van egy élettársam, aki időközben elég csúnyán elkezdett inni. Rengeteget évődtem hogy ez miért alakulhatott ki, apukája szeret elég sűrűn sörözgetni, pálinkázni, de nem alkoholista. Amikor az élettársam elkezdett iszogatni( nem volt kettőnk között feszültség vagy párkapcsolati probléma) nem hittem, hogy baj lesz belőle, mert nem nagy mennyiséggel kezdte, de idővel ez megemelkedett. Akkor máris szóltam neki, hol szépen, hol szebben, majd ha az se segített, már erélyesen, s volt hogy mondtam hogy akkor keressen mást, aki mellett ezt megteheti. Sokszor beszéltem neki/vele erről, ideig óráig abba maradt,de aztán mindig folytatódott. Mostanra már a sok cívódástól eléggé megsérültünk mind a ketten lelkileg, többször mondtam neki, hogy külön kéne kis időt töltenünk. Ma leültettem, s mondtam neki hogy ezt így nem bírom tovább, vannak más jellegű kapcsolati problémáink, ami persze megoldható lenne türelemmel, de így mindent egybevéve már belefulladok. Mondta, hogy megérti, s ha szeretjük a másikat, akkor el kell engedni, s megteszi. S én kérdeztem tőle, ha szeret akkor miért nem tett az alkoholizmusa ellen, amikor annyit kértem, ettük egymást ezért, s sokszor próbáltam segíteni. Erre emeltebb hangon mondta, hogy ezt ne mondjam, mert higyjem el ő tudja hogy ez nem jó, s jobban szenved ő ettől, mint én. Megkérdeztem tőle, akkor miért nem tesz ellene mert ebbe már tönkremegyek.
Szó szót követett s kérdezte tőlem hogy én tudnék e neki ebben segíteni. Nagyon sokszor beszéltünk már erről, kérdeztem hogy segíthetek ( olyan 3.5 éve tart ez kisebb nagyobb megszakításokkal) és ma amikor kérdezte hogy tudnék e segíteni, azt mondtam hogy ne haragudjon, de nem, egyrészt mert már idegileg ki vagyok, s nem fair hogy ezzel még mindig magához akar láncolni( legalábbis én úgy érzem) s én nem tudok mást tenni mint eddig segítettem . Erre rákérdezett hogy mégis hogy segítettem. Hát ahogy egy laikus tud ebben a témában. S kérdeztem tőle hogy mégis ő mit tett ebben az ügyben ha így meg tud kérdezni, hogy én mit tettem az ő alkoholizmusa ellen.
Dűlőre nem jutottunk ez ügyben, beszéltük hogy holnap folytatjuk még a beszélgetést, de megkértem hogy költözzünk külön, hogy értékelje át mindenki a dolgokat, ő rábólintott.
Sokszor kérdeztem tőle már miért iszik, rengeteget vádoltam magam, hogy lehet én vagyok az oka valamilyen módon.
Most igazat megvallva lelkiismeretfurdalásom van, hogy nemet mondtam , hogy én már nem segítek, mert egyrészt csak 5 évig együtt voltunk, másrészt külföldön élünk, s nem tudom hogy tudna segítséghez jutni ( Németország) Vagy én vagyok a szívtelen, hogy már azt mondom hogy nincs energiám segíteni?
Huhh ez nagyon durva, hogy csak így kialakult. Mikor koltoztetek ki Németországba? En arra tudok gondolni, hogy talán nem tudta azt teljesen rendezni magában, hogy el kellett hagynia az országot. De egyébként szakemberhez kene ezzel fordulni, boldog emberek nem kezdenek csak úgy el inni... Van egy lelki frusztráció, amit lehet annyira elnyomott magában, hogy ő se érti. Egyrészt.
Másrészt, bármennyire is szomorú ez, de az alkohol, az addikciok iránti érzés és vágyakozás sajnos erősebb, mint a szeretet érzése. Így van telepítve az emberi agy, és e miatt piszok nehéz, a szenvedőknek is, meg a körülötte lévőknek is. Én meg tudom érteni, hogy eleged van, de ha minden kötél szakad, akkor még lehet szakemberhez fordulni. Ha az sem segít... Hát akkor lehet ideje elbúcsúzni. Sok idő 5 év, de ha ennyire nem hajlandó változtatni, akkor csessze el csak a saját életét, ne két emberét.
Nem értem, hogy miben tudsz segíteni? Elzárod az alkoholtól? Csúnyán nézel, ha hozzányúl? Függősége van, egyedül képtelen volt az évek alatt letenni, így szakemberre van szükség. Az elhatározás az ő részéről szükséges, tehetsz, akarhatsz bármit, nem csinálhatod meg helyette.
Szerintem már így is sokat tűrtél, önmagától nem tudod megmenteni! Viszont ha elkezd elvonóra járni, látod rajta komolyan gondolja, akkor elgondolkozhatsz rajta támogatod és adsz a dolognak egy utolsó esélyt.
Az a helyzet hogy csak ő saját maga tud segiteni, más nem .
Az csak ürügy hogy ideig óráig elfogadod és majd szép lassan minden marad a régiben.
Semmi féle szenvedély betegséget nem tud egy kivűl álló megoldani, csak az aki benne van.
Én a cigit is úgy hagytam abba hogy csak is én magam csiáltam és nem beszéltem senkivel, nem kértem tanácsot se senkitől.
Majd később az alkoholt is úgy tettem le, bár én nem voltam kemény alkesz, de minden nap megittam ami jól esett.
Nem voltam részeg se, de az már nekem is furcsa volt hogy igyekeztem a munkát elvégezni, siettem a bevásárlással hogy letudjam tenni az autót és aztán ihassak.
Na ezt is magam tettem le és azóta egy kortyot nem ittam, pedig már több éve annak .
Az a segítségre várás semmit nem ér , hiába akarnak sokan össze beszélnek és például január 1.-én leszokni a cigiről . Nem fog szinte senkinek menni, szépen vissz aszokik mindenki.
De ha van akarat ereje akkor minden beszéd és igérgetés nélkül menni fog ez.
Szomorú hogy ez történt veled,senki nem érdemel alkoholista társat..
Külön szép tőled hogy évek óta próbálsz még így is kitartani
mellette..Sajnos ez egy nagyon komoly betegség, nem könnyű kijönni
belőle.Szakembert keressetek fel mindenképpen, anélkül
nem fog menni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!