A párom iszik, szar alak vagyok ha most magamat érdekét nézem s nem az övét mint eddig?

Üdv Mindenkinek. Tanácsot szeretnék kérni tőletek, aki már volt ilyen helyzetben. 5 éve van egy élettársam, aki időközben elég csúnyán elkezdett inni. Rengeteget évődtem hogy ez miért alakulhatott ki, apukája szeret elég sűrűn sörözgetni, pálinkázni, de nem alkoholista. Amikor az élettársam elkezdett iszogatni( nem volt kettőnk között feszültség vagy párkapcsolati probléma) nem hittem, hogy baj lesz belőle, mert nem nagy mennyiséggel kezdte, de idővel ez megemelkedett. Akkor máris szóltam neki, hol szépen, hol szebben, majd ha az se segített, már erélyesen, s volt hogy mondtam hogy akkor keressen mást, aki mellett ezt megteheti. Sokszor beszéltem neki/vele erről, ideig óráig abba maradt,de aztán mindig folytatódott. Mostanra már a sok cívódástól eléggé megsérültünk mind a ketten lelkileg, többször mondtam neki, hogy külön kéne kis időt töltenünk. Ma leültettem, s mondtam neki hogy ezt így nem bírom tovább, vannak más jellegű kapcsolati problémáink, ami persze megoldható lenne türelemmel, de így mindent egybevéve már belefulladok. Mondta, hogy megérti, s ha szeretjük a másikat, akkor el kell engedni, s megteszi. S én kérdeztem tőle, ha szeret akkor miért nem tett az alkoholizmusa ellen, amikor annyit kértem, ettük egymást ezért, s sokszor próbáltam segíteni. Erre emeltebb hangon mondta, hogy ezt ne mondjam, mert higyjem el ő tudja hogy ez nem jó, s jobban szenved ő ettől, mint én. Megkérdeztem tőle, akkor miért nem tesz ellene mert ebbe már tönkremegyek.

Szó szót követett s kérdezte tőlem hogy én tudnék e neki ebben segíteni. Nagyon sokszor beszéltünk már erről, kérdeztem hogy segíthetek ( olyan 3.5 éve tart ez kisebb nagyobb megszakításokkal) és ma amikor kérdezte hogy tudnék e segíteni, azt mondtam hogy ne haragudjon, de nem, egyrészt mert már idegileg ki vagyok, s nem fair hogy ezzel még mindig magához akar láncolni( legalábbis én úgy érzem) s én nem tudok mást tenni mint eddig segítettem . Erre rákérdezett hogy mégis hogy segítettem. Hát ahogy egy laikus tud ebben a témában. S kérdeztem tőle hogy mégis ő mit tett ebben az ügyben ha így meg tud kérdezni, hogy én mit tettem az ő alkoholizmusa ellen.

Dűlőre nem jutottunk ez ügyben, beszéltük hogy holnap folytatjuk még a beszélgetést, de megkértem hogy költözzünk külön, hogy értékelje át mindenki a dolgokat, ő rábólintott.

Sokszor kérdeztem tőle már miért iszik, rengeteget vádoltam magam, hogy lehet én vagyok az oka valamilyen módon.

Most igazat megvallva lelkiismeretfurdalásom van, hogy nemet mondtam , hogy én már nem segítek, mert egyrészt csak 5 évig együtt voltunk, másrészt külföldön élünk, s nem tudom hogy tudna segítséghez jutni ( Németország) Vagy én vagyok a szívtelen, hogy már azt mondom hogy nincs energiám segíteni?