Mit gondoltok a távkapcsolatról?

Hosszútávon nem gondolom működőképesnek.Rövidtávon, átmeneti megoldásként igen, de csak akkor, ha mindkét fél tesz a távolság áthidalásában és maximális bizalommal, közlékenységgel vannak egymás iránt.

Példa: megismerkednek,levelezés, telefonálás,már itt látják,hogy érdemes-e továbbvinni. Csak akkor látnám ennek értelmét ha a kezdeti ismerkedés után esélyt lát a páros arra,hogy hosszútávon működni fog. Fura ezt így kijelenteni, de ahogy látom/tapasztalom az ismerettségi körömben viszonylag hamar kiderülnek azok az alapdolgok amikre alapozni lehet a döntésnél. Ilyen pl.,hogy hajlandó-e valamelyik fél majd költözni, munkahelyet váltani. Ha ez eleve nemleges nincs miről beszélni.

Az hogy aki, akarja annak megy.

Mi mimden hetvegen egyutt voltunk, pedig kozottunk 350 km tav.

Egesz nap messengeren beszelgettunk, ilyesmi.

Ez olyan 3 evig ment.

Nem ereztuk tehernek, mindig kulonleges alkalom volt a talalkozas.

Aztan emiatt a mai napig orulunk ha egyutt lehetunk. Pedig mindjart 10 eve egyutt vagyunk.

Nem fenntartható. Csak akkor van értelme, ha ideiglenes.

A legrosszabb tulajdonsága, hogy a rossz kapcsolatokat el tudja nagyon hosszúra nyújtani, mert mesterséges "hiányzol" érzést teremt, nincs szürke hétköznapok. Olyan, mintha mesterségesen fenntartaná az ismerkedés fázisát baromi sokáig. A konfliktusokat könnyű görgetni, mert a találkozások élményét meg senki nem akarja veszekedéssel elrontani, utána meg nem kell vele minden nap szembenézni.

Napi találkozással is nehéz megismerni valakit, távkapcsolatban még nehezebb. Időre van szükség, hogy kiderüljön mennyire passzoltok, ha valakivel csak hetente, havonta találkozol, sokkal később derül ki.

Amennyiben már korábban együtt voltatok, hónapokon, éveken át, és tanulás vagy munka miatt kényszerültök távkapcsolatra pár hónapig, az természetesen teljesen más. Rossz, de akivel korábban jól működött a kapcsolat, ki lehet bírni.